A nagy kedvenc, Turracherhöhe

Már alig bírtam kivárni a következő alkalmat. Kedvenc snow-forecastom már jó pár napja jósolta a Turracherhöhére a komolyabb havazást, nem volt vitás a cél. Eddig háromszor jártam tavaly ott, mindhárom alkalommal a snow-forecast által beharangozott közepes, vagy erősebb havazás miatt és minden alkalommal szuper hóban csúsztam.

Ati most kivételesen ott volt :D és percre pontosan a megbeszélt 4:50-re és mivel már a tankolást is elintéztem előző este, úgyhogy 5:10-kor már az M1/M7 bevezetőn suhantunk.

Útvonal (Google Maps)
A Tauplitznál leírtakat kövesd, egészen az S6, A9, S36 hármas találkozásáig Knoten Sankt Michael-nél, ahol most NE válts az A9-re, maradj az S6-on, ami innen kezdve majd S36 néven fut, ez kb. 60 km lesz, egészen az S36 végéig. Innen sajnos nincs tovább autópálya, csak rövid autóút szakaszok, de többnyire falvakon átmenő sima országút. Ahol az S36 elfogy kövesd a Murau felé menő utat, B96. Murauig (kb. 20km) ne térj le a B96-ról, de aztán se ;), Murauban a körforgalmakon egyenesen hajts át, mindig a túloldali (egyenesen előre) kijáratot válaszd, kövesd a B97 felé vezető utat, ami a B96 folytatása. Ha a Mur folyó mellett mész és sok Murau nevet tartalmazó helység táblát látsz, akkor nem tévedtél el :D. Egészen addig maradj a B96-on, amíg el nem jutsz a turrachi elágazásig (ez is kb. 20km), jól ki lesz táblázva, ott balra kell majd fordulnod.

Innen szintén újabb kb. 20km, jó kis kanyargós hegyi úton, és felértél a Turracherhöhére, nem lehet eltéveszteni. Javaslom menj nyugodtan a középállomások parkolóiig. A parkolók telítettségétől függően (ami persze idény függő) néha a falu szélén kell megállni, de most biztos bejutsz a központig.
A szerpentinen fölfelé már láttuk, hogy a snow-forecast ismét igazat mondott, már kezdtem aggódni az otthon felejtett hólánc miatt, az utolsó kilómétereken már néha viccesen kapartak, az amúgy jó állapotú téli gumik. Még így is egész jó időt futva ismét, azért 10 óra előtt felértünk. Gyönyörű havas táj fogadott bennünket, az út, a fák, a házak, csupa hó minden, végre, végre! A havazás kitartott egész nap, csak délután vált enyhébbé és délelőtt a vele járó gyakoribb felhősödés, ami ugye itt már felhőben járást, ködöt jelent, kicsit meg is nehezítette a látást.

A falu közepén található a legfrekventáltabb felvonó, annak bejárata mellett a jegyárusító helyek, a kiszolgáló helyiségek és a gyerek játszóház (bizony, bizony! gyermek leadva és csussszzz :D). A parkolóból körbenézve is lenyűgöző a látvány, a völgy közepén egy befagyott tó, melyen idényben, kis traktor mögé keresztbe felrögzített széles vasrúdon húzathatod át magad a túloldali pályákhoz, ha épp nincs kedved körbe csúszni. A tóból nőnek ki a szebbnél szebb csúcsok, eddig mindig gyönyörűen behavazva, a tó körül sífutó pályák, kis hütték, valami gyönyör az egész.

Most még csak a Kornockbahn és a völgy túloldalán, vele szemben lévő Wildkopflift üzemelt, amit azért kicsit sajnáltam, mert a tó másik felén lévő pályáknál több freeride lehetőség van, persze azért így is simán el lehet tölteni egy napot (főleg amíg ilyen kevesen vannak) A jegyár idényen kívül most 28EUR (csipkártya letét nekem most nem volt, a tavalyi kártyát használtam, de ha jól emlékszem itt a legmagasabb ez az ár, talán 4EUR!) Mi így most végig a Kornock körüli és alatti helyeken csúsztunk, de meg kell mondjam, még ez a hely méreteihez képest kis terület is hatalmas élményt nyújtott ismét, főleg, hogy tényleg nagyon kevesen voltak (és esküszöm a többségük magyar :)
Gyors öltözködés, nyújtózkodás és irány felfelé! Ati örömmel konstatálta az első felvonózásnál, amin én is mindig teli képpel vigyorgok, hogy bizony Kornockbahn ülései fűtöttek! Extra jó érzés mindig, de mondjuk hidegebb napokon, vagy esetleg a nap végén már egy-két ponton nedvesedő fenéknek tud csak igazán felemelő lenni :D Felfelé menet megbeszéltük, hogy 2-3 bemelegítő laza kör és aztán hajrá, irány "szűzoltani". Természetesen nem bírtam ki :D A felvonó tetején, az utolsó szakaszon láthattok egy hatalmas katlant, ami iszonyú jó kis rész, mindig hatalmas hóval, és mivel ez egy letöréssel kezdődik, kiváló beugrálási lehetőségekkel. Bár a lavinaveszély tábla eddig mindig kint volt, most komolyan vettük, mert látszott pár korábbi tarolásának a nyoma és hogy a letörések nagyon nagy tömegű hósávokból állnak. Viszont a térképen a felvonó tetejétől induló 1es út, 10-essel, szaggatottan jelölt leágazása már veszélytelennek tűnt és bár kicsit meredek, de óriási érintetlen felület volt, nem lehetett kihagyni :D A végén ugyan ügyelni kell, hogy megfelelő sebességed maradjon az alján lévő domb átcsúszásához és pár taknyolás miatt ez nem mindig sikerült (olyankor séta), de azért innen kezdve, minden lefelé indulásnál csak is erre voltam hajlandó menni, egyre jobbra és jobbra, mindig új részeket berajzolva (ami nem is mindig volt szükséges, mert néha a szél már kellően betakarta az előző nyomokat, mire újra felértünk). Ezt a részt átcsúszva csatlakoztam újra Atihoz és csak melegítősen, pályán fejeztük be a kört. Nem tartottam be az ígéretem :D Már a következő körben bevittem Atit a "jóba".

Ez a kép a Kornock alatti kedvenc részem, a felvonóból jobbra nézve. Rákattintva a nagyított képen talán jobban látszik a közepe táján felvonó oszlopokkal tarkított csupasz sáv, az, és az alatta lévő rész személyes kedvencem itt. Hál' Istennek magát a felvonót még egyszer sem láttam üzemelni, a közepe táján becsatlakozó 3-as és 4-es jelű utak sem állandóan kezeltek, így eddig mindig kiváló freeride lehetőség volt. Most is. Csak a nap végén jelent meg a ratrak, a két becsatlakozó pályát egyengetni, de szerencsére csak kis részét "rondította össze" a jó kis játszótérnek.
Szóval itt folyattuk, már a második körben, én már nem is nagyon mentem aznap másfelé, szerencsére egy emberen kívül nem is láttam mást aki erre jött volna, úgyhogy miénk volt a teljes lehetőség az összeszántására.
Ati még nem jött bele teljesen újra a mélyebb hó dologba, így pár kör után visszatért inkább a pályára gyakorolgatni, bár ne tette volna. Az egyik switch-ben csúszás próbálgatásnál sikerült összehoznia egy fájdalmas térdest, olyannyira "jól" sikerülten, hogy aznapra neki vége is lett a csúszásnak :( Lementünk pihenni egy kicsit az esése után és bár szerencsére nem volt komoly a sérülés, az üléstől csak rosszabb lett, hiába próbáltam még unszolni, már inkább lent maradt a továbbiakban az autónál, így sajnos egyedül folytattam az élvezkedést.

Ez egy közelebbi kép a nevezett felvonó tetejéről hátrafelé nézve készült, nem tudok betelni vele amikor ilyen szép havas. Szegény Ati várhatott rám, mert én bizony kihasználtam az egész napot, csak a sötétedés tudott levarázsolni a hegyről. Az a kis rész egész napos elfoglaltságot tud adni természetes ugratóival és érintetlenségével. Sikerült nem összetörni magam és egy borzasztó jó napot hátrahagyva, már félig sötétben értem vissza az autóhoz. A falu már kigyulladó fényei még hangulatosabbá varázsolták a környéket, leírhatatlanul csodás látványt nyújtva.
Tökéletes nap (lett volna, ha szegény Ati nem sérül meg)

Hazafelé eleinte egész jól, majd itthon telet meghazudtoló, nyári, óriás záporokon keresztül nehezítve jutottunk el, de azért szerencsésen megérkeztünk.

Nekem ez a hely mindig is szívem csücske lesz, így tökéletes hóviszonyokkal, kevés emberrel különösen. Csak azért, mert nem volt minden pályarész nyitva és Ati lezúzta magát :(, ez a csúszás 10/8.