2008. december 29., hétfő

Stuhleck

Stuhleck sítérképe
Stuhleck is a kedvencek között van, szintén leginkább, ha van hó. De most nincs :( Viszont van tömeg és egyre jegesebb pályák, a deszkádon és rajta át trappoló seregek.
Szerencsére a hely az autópálya mellett van és mindössze 340 km, most nem kellett korán indulni. Mikivel 6-kor találkoztunk nálunk, mert este még azt beszéltük meg, hogy szlovákiai helyre megyünk, de az ottani hóhelyzet tüzetesebb vizsgálata után az még reménytelenebbnek tűnt, így átváltottunk Stuhleckre.

Az útvonal (Google maps)
Megint csak a szokásos útvonal Bécsig, majd előtte szokás szerint a Bécset elkerülő S1 Scwechatnál, az ÖMV finomítónál. Az S1 végénél A2 Graz felé. Az A2-n Wiener-Neustadt után figyelj, jobbra az S6 felé tarts a Knoten Seebenstein kijáratnál Semmering/Bruck an der Mur felé. Az autópálya nemsokára szerpentin szerűvé válik, 100 km/órás sebesség limit lesz. Nem sokára meglátod Semmering eltéveszthetetlen pályáit. Az autópálya átmegy a hegyen Maria Shutznál, átérve figyelj a következő hosszú alagútnál, mert annak kijárárata után lesz közvetlenül a lehajtó Stuhleck felé. Az alagút bejárata előtt és az alagútban is lesz előrejelző tábla Spital am Semmering/Stuhleck felirattal, már a szokásos zöld síterep előrejelzővel is! A lehajtón kövesd a kissé nyakatekert megoldást, a többszörös fordítókat, figyeld csak a Stuhleck feliratot, jól követhetően ki van táblázva, nem lehet eltéveszteni. Pár száz méter múlva már meg is látod az alsó P1 parkolót és a felvonót. Itt is parkolhatsz, de akkor este vagy a felvonóval, vagy sétálva kell lejönnöd, nincs kezelt pálya eddig a parkolóig. Én javaslom a legfelső parkolót, amelyhez a falun keresztül vezet az út, az alsó parkoló kijárata után pár méterrel balra kell fordulnod, ki is van táblázva, P2-P4 parkolók. A P4-et azért szeretem, mert ott általában egész sokáig van hely és vissza lehet csúszni könnyedén az autóig, így nincs szükség kis hátizsák cipelésre, valamint mert még itt a legelviselhetőbb a sor hossza, amikor sokan vannak.

Már odafelé látszott, hogy nem lesznek kevesen, ráadásul a sí világkupa forduló semmeringi állomása pont erre az időszakra esett, ezért nem is lehetett végig az autópályán maradni, Neunkirchen és Maria Shutz között le kellett menni a falvakba, de így legalább láthattuk az autópálya mérnökök eme csodáját alulról.Autopálya viadukt alulról
Bár elsőre úgy tűnt ebből lesz vagy 1 óra totyogás, mégis megúsztuk összességében kb. 20 percből, még a P4-ben is volt helyünk. Gyors öltözködés ismét, majd olyan 10 perc sorban állás jegyért. A bérlet ár a weboldalon megadott szerint 33.50(+2 csipkártya kaució)EUR volt.
Jó hóra nem számítottunk, az utolsó hóesés is jó pár nappal korábban volt, így félő volt, hogy több helyen durván jeges is lesz a pálya. Sajnos így is volt :( Ráadásul valóban hatalmas tömeg is lett. Az egyetlen kivárható sor a P4-ből induló Promibahn volt, de erre már csak azután jöttünk rá, hogy álltunk vagy 15 percet az új 6 személyes Weißenelf aljában. Ez az új felvonó a régi, nem rövid csákányos helyett épült és mivel már kényelmes ülős, így természetesen át is rendezte az embertömeg viszonyokat. Jóval többen választják az így könnyebben elérhetővé vált 1, 10, 11-es pályákat. Ha már hó nem volt legalább gyönyörű napos időt kaptunk és mivel Miki még úgy sem járt a Stuhleck csúcson, a tömeg ellenére sem lehetett kihagyni. Még én sem voltam ilyen szép időben fent, eddig mindig ítéletidő tombolt amikor felmentünk. Gyönyörű hely ez is, meg kell hagyni. Mindenképp érdemes felmenni, a látvány kárpótol a várakozásért. Napsütéses, de kemény fagy fogadott fent bennünket, a csúcson lévő menedékház leírhatatlan látványt nyújtott. Minden oldalról több centis fehér, keményre fagyott hóréteg fedte. Kép sajnos addigra megint nem készülhetett, szerintem mininum -15 fok volt a csúcson, a telefon kb. 2-3 percet bírta :D
Csúcs keresztEz a kép, a háztól nem messze álló keresztről, talán valamennyire megmutatja hogyan is nézett ki, nagyon látványos volt. Hogy bejárjuk a teljes területet lefelé menet megnéztük a funparkot is, sajnos még semmi sem készült el belőle, nem is csodálom, szinte semmi hó sincs amiből építkezhetnének. Szomorú. A középső felvonónál az általam itt eddig látott legnagyobb sort találtuk. Nem is vártuk végig, inkább lesétáltunk a felvonó P1-ből induló aljába és bár ott sem volt kicsi a sor, szinte biztos, hogy még így is gyorsabban feljutottunk mintha végig vártuk volna a középállomás emberáradatát. Ezután mivel a pálya és sorban állási viszonyok siralmasak voltak, inkább csak a szokásos freeride részeket kerestük, persze ott sem vártunk a korábbiakhoz hasonló, óriási, havas fák közti élvezkedést, de szerencsére azért akadtak jó helyek, így a nap többi részében leginkább ott csúszkáltunk. Szinte hihetetlen volt, hogy még vannak érintetlen részek, de úgy néz ki valaki nagyon kedvel minket odafent :D Most látszott mennyit nőnek évente a kis fenyők, a tavaly, és előtte még épp a földből kinövő fácskák, most már összeérő takaróvá nőttek. Miki nagyon élvezte, ezen részeket még sosem látta, plusz idén ez volt az első csúszása. Nekem a korábbiakhoz képest persze ez nem volt akkora élmény, de azért összességében jó kis muri lett a nap végére. Az utolsó lifttel még felmentünk egyszer, majd zárásként a parkoló feletti csupasz, pályán kívüli részen építettünk egy mini ugratót, amiről teljesen szűz, kb. 20 centis hóba ugrálhattunk. Jó játék volt, csak a sötétség kergetett le bennünket.
Stuhleck nagyon jó hely, remek adottságokkal, de közelsége Budapesthez és az autópályához egyszerre előny és átok. Friss hóban és munka napokon viszont felejthetetlen élményt jelenthet, reméljük legközelebb már így látjuk viszont!
A tömeg és a pálya állapota miatt, most ez a csúszás max. 10/3-at kaphat :(

2008. december 22., hétfő

Klippitz(törl)

Nagy várakozás előzte meg ezt a hétvégét, a snow-forecast a héten végig komoly havazást jelzett szinte egész Ausztria területére. Egy bibi volt csak, a nagy hó mellé majd minden hova erős szélet is jósoltak :( Sajnos a szél múlt héten Hochkaron már megtréfált bennünket, így a cél kiválasztásánál most nem csak a hó volt az elsődleges szempont. A nyugat felől érkező front hétvégére már Ausztria keleti részére és hozzánk ért, és bár valóban sok csapadékot hozott, a megjósolt durva szél is vele jött. A hírekben a lesett tetemes hóról szólt sokáig minden, főleg Karintia volt emlegetve sokat. Reménykedtem, hogy szombatra ott már tényleg csak a hó marad, az előrejelzés oda már egész elviselhető szelet ígért. A méretes hó szinte biztos volt, a mérsékelt szél, a napi kb. 500km maximum és a "lehetőleg új helyet" elveket szem előtt tartva így esett a választás Klippitzre.
Ati eltűnt az éterben, Ricsi péntek este az előző esti céges bulitól megfáradva lemondta a lehetőséget, így ismét szóló lett a dologból. Szerencsére Klippitz nagyon közel van az A2-es autópályához így kényelmes 5 órai indulás után 5:20-kor már robogtam is az M1-M7 bekötőn.

Az útvonal (Google maps)
A szokásos útvonal Bécsig, M1/A4/S1, majd az S1 végén ismét figyelj és most válaszd a belső sávból leágazó, A2/Graz irányt. Az A2 a te barátod majdnem a végső célunkig, mindig maradj rajta, egészen Graz után is. Üdvözlő fa
Grazot elhagyva, kb. 50km múlva a 241-es, Bad Sankt Leonhard kijáratnál térj ki jobbra a B78-as út felé, ne lepődj meg, ez a lehajtó elég hosszú, a hegy oldalban magasan vezető pályáról egészen lemegy a völgyben húzódó B78-as útig. A B78-at elérve jobbra tarts, Bad Sankt Leonhard felé, már itt is látni fogod a szokásos zöld síterep táblát Klippitztörl felirattal. Figyeld a zöld táblát, amikor legközelebb látod, fordulj balra Klippitztörl felé. Ez a szakasz most felfelé fog vinni újra, a völgy túloldalán magasan fekvő síterepre, készülj fel egy hosszabb kapaszkodóra. Ha nem térsz le az útról, nem sokára meg is láthatod a "Willkommen im Klippitztörl" táblát, majd rögtön utána ezt az eltéveszthetetlen, fura alakú fát, megérkeztél.

Már majdnem ottA Bad Sankt Leonhard autópálya kitérő előtt több másik síterep zöld jelző tábláját is láthatod, közülük tavaly már volt szerencsém Hebalmot kipróbálni, amely szintén megér egy látogatást, már csak azért is, mert tökéletesen kivilágított éjszakai csúszásra is van ott lehetőséged. Mi is úgy láttuk akkor, igaz nem túl jó hóviszonyok között. Most viszont mire elértem a Hebalm lehajtót, ez a látvány fogadott a pályán és mellette, kezdett vigyorogni a képem :D.

Szerpentin a cél felé Kicsit elkezdett lehervadni a vigyor, amikor megkezdődött az ereszkedés a völgybe, a B78 felé, mert mire leértem már szinte teljesen eltűnt a hó :-O. No nem baj, gondoltam, ha ennyire rossz lesz, irány vissza Hebalmra. Hál' Istennek erre nem lett szükség, ahogy elkezdett emelkedni az út újra, szépen visszatért a pályáról látható gyönyörű havas táj, ez itt balra. Nem kell meglepődni, tényleg komoly szintkülönbségre, jó kis szerpentinre számíthatsz az autópálya és a völgyben fekvő B78 között, valamint onnan fel Klippitztörl parkolójáig.
A sítérképKlippitztörl sítérképeen a bal oldalon látható P1-es parkolóban álltam meg 9:30 körül, még jókor érkezve, a kiszolgáló épületek és a felvonó lábánál kapva helyet. Nyújtózkodás, öltözködés, majd a szokásos jegyváltási mizéria, már nem is lepődtem meg :D Most épp nem volt vonal, így várnom kellett a kártyával fizetésre, de sebaj, addig volt időm tanulmányozni a térképet. Hamar kiderült, hogy csak két ülős felvonó van, a terület két oldalán, közöttük pedig két csákányos, melyek kb. 400m szintet hidalnak át több mint 1300m! hosszban. (Uhhh. Múlt héten sikerült túl erőltetni a lábaim, sajnos már az elején éreztem, hogy ebből nem lesz csákányozás, főleg nem ilyen távon.) Végül úgy 15 perc múlva megkaptam a bérletet, 28EUR volt, ebből 3EUR a csipkártya kaució. Vicces, hogy ez ismét sehogy sem passzol a weboldalon megtalálható árlistához :D
Felvonóról 1
A Hocheggerlift felvonóról ilyen szép látvány fogadott, jobbra, balra. Nagyon hangulatos ez a kis hely, nem kellet sok, hogy tudjam, ide még vissza fogok jönni. Az út közben látott sok hó természetesen a pályán és Felvonóról 2
környezetében is ott volt mindenhol, ismét magában csak a látvány megérte volna már az utazást. A felvonó alatt fut a térképen sárgászölddel jelölt nyári bob pálya, melynek kiinduló pontja is a felvonó végénél található.
A sítérkép kicsit csalóka, elsőre biztos voltam benne, hogy a felső részeken lesznek a legjobb freeride részek, persze nem úgy volt. Első körben, gondoltam bemelegítésként, a 10-es pályán csúszok egy szép kényelmeset. A térkép ebben is csal, a Hocheggerlift végénél nem jelöli a hegy túloldalán futó kis összekötőt, amellyel simán át lehet csúszni a Barenwaldlift kiszállásánál kezdődő pályákhoz, én is azt használtam. Persze nem sok lett a melegítésből, mert a pálya mellett szuper szűz területek voltak, nem lehetett kihagyni őket. Hamar eldőlt, hogy a 9, 10 és 11-es pályák, illetve inkább a környezetük lesznek aznapra a játszótér. Sajnos a hó már legalább egy napos volt és keményen fagyott még napközben is, ezért a szélnek kitett részeken porhó már nem volt, viszont az erdős részek kiváló freeride lehetőségeket nyújtottak.
A második körben még inkább a hegy túloldala felé kezdtem el csúszni, valahol a 11-es pálya körül haladtam és természetesen a helyismeret hiánya, meg a nagy, szuper érintetlen felületek behúztak ismét a csőbe, sikerült összehozni egy félórás sétát vissza a pályához. De nem bántam.
Út elvétve, de megérte
Talán ezen a képen is látszik valami, a felső részen eltűnő fehérség, szóval valahol ott felette van a 11-es kis erdei pálya, a méretes hóban alig észrevehető a keresztbe futó csíkja, amit persze nem vettem észre, de kit érdekel? :D Eddig viszont enyém volt az óriási szűz terület, amely ráadásul a több helyen azért erősen fagyott tetejű érintetlen hóval szemben, itt nagyon jól hasítható maradt. Kicsit eltájoltam magam és úgy gondoltam a 11 pálya még inkább balra lesz a lejtés irányában nézve, ezért nem is felfelé indultam rögtön, hanem egy rövid séta után, a képen nem látszó, a hátam mögött lévő fasor ritkás részein átkelve tovább, persze még messzebb a pályától. A fasor túloldalán erősen csábított a további hasonló kinézetű szakasz, de kis gondolkodás után és miután felfelé nézelődve megláttam egy síelőt aki épp az ellenkező irányba haladt, be kellett lássam, hogy teljesen rossz felé haladok, így hát jött az említett séta vissza. De így legalább bemelegedtem rendesen :D Miután indulásnál úgy döntöttem ide nem kell kis hátizsák és mivel a séta azért rendesen megizzasztott, a következő körnek inkább a 2-es pályát választottam, hogy visszajussak inni egyet az autóhoz. Természetesen itt sem tudtam a pályán maradni, a felvonóról korábban kinézett, az alatta, a bobpálya felett húzódó részt választottam. Itt is voltak jó kis részek, de a térképen jelölt ritkább területek bizony ugyan vastag, de fagyott hóval voltak borítva. A fák között viszont itt is remek rövid kis részek találhatóak, köztük egy két szögesdrót akadállyal, amelyek szuper kis mini kicker-ekkel bevehetőek :D Ivászat után, az újra melegítés miatt ismét a felvonó alatti részt választottam, most egészen alatta maradva, ahol még akkor jó kis vastag érintetlen lepel volt. Szuper kis kör lett az is, de a fenti részen a bobpálya egyik hídját takarító pályamunkás elég csúnyán nézett már első alkalommal is, majd ismét amikor elhúztam mellette, és bár nem volt tiltó tábla, jobbnak láttam nem kötözködni. Amúgy is már az első felvonózásnál kinéztem valamit ami nem hagyott nyugodni, szerencsére :D.
A Hocheggerlift bal oldala
A Hocheggerlift bal felén, az átjátszó tornyok mögött, a liftről kicsit csalókán, de látszik, hogy kisebb megszakításokkal bár, de jókora fehér területek vannak az erdőben, egészen a műútig. Időm van bőven, nem fog rám sötétedni, annyira nem is nagy a terület, úgyhogy miért is ne? A beszállás legalább 10 perc séta, ám közben fotózgatás, úgyhogy volt az vagy 15 perc is inkább, de kit érdekel? Az első kör felemásra sikeredett, több iszonyatosan jó résszel, teljesen érintetlen darabkák, igazi porhóval, de persze helyismeret nélkül pár benézett szakasszal és sétával. Nem is erőltettem tovább, igyekeztem egy megtalált erdei út nyomát követve lejutni az útig, a végén még kaptam egy jutalom egybefüggő részt, természetes ugratókkal, kiváló befejezésként. Onnan még 10 perc séta vissza a parkolóig, de simán megérte. Ha már ott voltam, akkor gyors ebéd és ivászat, már alig vártam a következő kört.
Kicsit hosszabban üldögéltem a kelleténél, így ismét szükségem lett a bemelegítésre, gondoltam lássuk még egy kicsit a 10, 11-es pálya környékét. Ember tervez... Átérve a Barenwaldlift aljához, találkoztam egy lokál csapattal. Örök érvényű szabály ismeretlen területen, hogy bizony őket kell követni, az a legegyszerűbb módja a legjobb helyek gyors megismerésének. Nem is hagytam ki, hozzájuk csapódva, valóban a legjobb részre vezettek. A térképen hiába is keresné az ember, az útról is csak kis része látszik. A 11-es pályán elindulva, rögtön az elején, a nagy lejtőn megengedve, az első elágazást a 10-es felé ki- és elhagyva, amikor az út balra fordulna, na ott irány egyenesen, vagy kicsit jobbra be az erdőbe. Néhol kicsit meredek és sűrű, de közben olyan természetes ugratókkal és hatalmas hóval, ami hihetetlen jó játszótérré alakítja az egészet. Helyi játszótér
Mindehhez a legmeredekebb részen átjutva, egy az útról is látható tisztás, ahol ideális a hely egy kisebb és egy méretesebb kicker építéséhez. Nem is hagyták ki a fiúk, már korábban megépítettek a képen látható két kidobót. Mindkettő min. 45 fokos érkezővel, ami teljesen érintetlen volt. Álom. Mivel addigra feltámadt a szél és a csúcson igen csak Delta érzés volt már kiszállásnál, meg persze a lábam is kezdett befáradni, (hiába tényleg kell neki a pihenő, vagy több edzés?) már csak egy teljes kört mentem ugyan ezen az útvonalon. Utána inkább egy jó órát már csak itt töltöttem helyben, ugrás, visszaséta programmal. Sajnos még mindig elég béna vagyok rá kell jöjjek, de legalább próbálkozhattam. Egyenes ugrásokkal és grabekkel már nincs olyan nagy gond de a forgásokból inkább méretes taknyolások lettek. Szerencsére büntetés nélkül, az elég vastag hó megvédett. A játék végére a kezdődő sötétedés figyelmeztetett, hihetetlen hogy fél négykor már elkezdtek romlani a látási viszonyok :(
Amikor a helyi fiúkhoz csapódtam, azért még persze megfogadtam, hogyha máskor nem, de a végén biztos, hogy nem a normál úton megyek le.
Jéggé vált kerítés oszlop 1
A korábban már említett, a Hocheggerlift bal felén lévő érintetlen rész lett ismét a cél. Ekkor már majdnem orkán erejű volt a szél a csúcson (de érdekes, bármerre lefelé indulva ebből elég hamar semmit sem lehetett érezni), úgyhogy vicces volt eljutni a beszállásig, néha fel-, felborított a szél, a jegesre fagyott vastag hóban pedig jópofa üregekben tűnhetett el időnként az ember fél lába, akár combtőig is. A kezem pillanatok alatt érzéketlenre fagyott a fotózgatás közben, de megérte, lenyűgöző volt a felhők mögött néhol kibukkanó nap ellenfényében a havas, szélfútta táj. Ezek a képek nem adják vissza annyira, de régen láttam ilyen szépet.
Jéggé vált kerítés oszlop 2Most inkább tovább gyalogoltam, el, még messzebb a felvonótól, hogy elérjem azt a ritkásabb részt amit már korábban is kinéztem, de először elvétettem. Ez a séta min. 20 perc volt a fotózással együtt, de nem volt hiába való. Ahogy elindultam lefelé a gerincről, a szél rögtön sokat enyhült, a fák közé érve teljesen meg is szűnt. Elsőre megint benéztem az utat, séta vissza, egy lukkal odébb. No de onnan! Már megint csak ezért is megérte volna magában az egész út :D A felvonóról már betájoltam, hogy az első alkalommal kár volt megijedni és az erdei utat választani, ott ahol az erdei útra tértem áll egy magasles, attól lejtés irányban még jobbra kell tartani, ott lesz a lényeg. A magasles hamar láthatóvá vált fentről, tudtam, hogy most jó helyen vagyok, próbáltam még pár fotót készíteni, a hóból kiálló apró kis fém keresztekről (csapdák jelei?) és a rengeteg állatnyomról, de nem sikerültek jól, majd szegény öreg 6600 is ismét megadta magát, úgyhogy most már tényleg jöhetett a zavartalan élvezkedés. :D
Kezdődött egy gyors miniugrató építéssel a magasles mellett húzódó erdei út aljában. Annak segítségével a szögesdrót akadály leküzdése után egy igazán jókora, teljesen ideális lejtésű és porhóval fedett érintetlen részre érkeztem, ez volt a korona a napon. Még két hasonló, de kisebb részt találtam az út eléréséig, persze volt közben kis erdei séta is, nem összefüggőek a tisztások, de oda se neki, jobbnál jobb ugratók, tökéletes hó, mi kell még!?
Erősen gondolkodtam még a visszasétán a legjobb részeknél, de sajnos annyira sötétedett, hogy már csak szemüveg nélkül láttam rendesen. Tudni kell feladni! :D Így is tökéletes nap lett, rengeteg élménnyel!
Zárásként csak annyit, hogy ez a leírás lehet kicsit elfogult, de tartsátok szem előtt, hogy az akkori viszonyokhoz igazodik! Ha nincsenek ilyen hóviszonyok, a bár gyönyörű helyeken futó, de nem túl széles erdei utak snowborddal nem biztos, hogy ilyen élményt nyújtanak. Ez egy nagyon jó kis nyugodt, családias hely, de szerintem csak nagy hóval fog igazán felejthetetlent nyújtani!
Csak a több helyütt fagyott hó miatt 10/7 ennek a csúszásnak. Visszatérés? Tutti.

2008. december 15., hétfő

Hochkar, idén először

Szokás szerint az utolsó pillanatban döntve, de ezen a hétvégén Hochkar lett a cél. Bár Turrachra ismét nagy havat jósolt a snow-forecast, Hochkarra pedig csak kb. 10 centit, Ricsiék viszont csak egy napra, a közelbe akartak menni, így a 2 napos lehetőség miatt, mégis inkább az utóbbi mellett döntöttem.
Hochkar is elöl van a kedvenc listámon, itt kezdtem havon csúszni, legtöbbször itt is ideálisak a feltételek, a csapat is jó szokott lenni, a szállás mindig kiváló, szóval jó az esély egy remek csúszásra.
Gábor 21:30-ig próbált, mire mindennel elkészültünk, pakolás, éjszakai autós meki, szokásos tötyi-pötyi már majdnem fél 11 volt. De legalább kevesen voltak az utakon.

Az útvonal. (Google Maps)
Az első szakasz, ahogyan azt a Tauplitz túránál leírtam, a szokásos M1 egészen a határig, majd az M1 folytatása osztrák oldalon, A4 egészen Bécsig. Bécs előtt az ÖMV finomítónál jobbra az S1. Az S1 végénél figyelj, a korábbiaktól eltérően maradj a külső sávban és kövesd a Sankt Pölten/Linz/A21/A1 irányt. Maradj az A21 majd A1-en és kb. 110 km múlva jobbra térj le az Ybbs kijáratnál, majd az elért körforgalomban a 4. kihajtónál (ami igazából a második, mert a 2. és 3. számú az a körforgalomnál lévő vendéglő kijáratai), a B25-ön tarts Weiselburg felé. Innen sajnos már végig falvakon át vezet az út. Ne térj le sehol a főútról Purgstall, Scheibbs, Gaming, Lunz am See majd Göstling am der Ybbs után néhány km. múlva, már előre jól kitáblázva meg is látod a letérőt Hochkrarra.
Ahogy a főútról lefordultál egy kiszélesített útra jutsz, nem véletlen van így kialakítva, itt autóból is vásárolhatsz bérletet a pályára. Nem kötelező itt meg venned, természetesen fent is találsz kasszát és sokszor az a jobb választás nagyobb sorok esetén. Nem kell végig állnod a sort, ha már van bérleted vagy fent akarsz váltani, balról óvatosan el lehet hajtani a pénztár bódék mellett. Nekünk most nem kellett bérletet venni, benne volt a túrában, de itt látható, hogy a felnőtt napi jegy az 30 (+2 csipkártya kaució)EUR jelenleg. Innen még jó pár perc autózás a pálya, de legtöbbször csodás látványban lesz részed a szerpentinről a völgy felé, nem kell sietni. Felfelé vigyázz, útközben lesz szűkület is és bár neked van elsőbbséged ezt nem mindig kapod meg :D
Felérve, ha teljesen kezdők is vannak veletek, érdemes rögtön az első (a legnagyobb) parkolót választani, mert a parkoló végében a Yo-schi bár és síiskola mögött közvetlenül található az oktató és gyerek kis-pálya. Ha időben érkeztek, még nincs kint a megtelt tábla és a parkolást irányító személyzet sem állít meg, akkor fel lehet menni a középső, de inkább egészen a Hochkarbahn alatti parkolóig. Itt nem lesz szükséged a kis hátizsákra, az autó közvetlen a liftek közelében lesz, hütte számtalan, jobbnál jobb ételekkel, italokkal.

Gáborral az én emlékeim szerint 2:20-kor parkoltunk le a Gasthof Zum Hammer parkolójában, ahol a következő napokban megszálltunk. Nem futottunk túl nagy tempót, de azért sikerült 4 órán belül maradni és közben legalább megnéztünk pár Californication epizódot is :D (ajánlom mindenkinek, nagyon vicces!) Gábor Anitával én Anita tesójával Péterrel és Gergővel aludtam egy apartmanban. Szegény Gergő Péter horkolásától kimenekült az előtéri ágyra, ahol persze én vertem jól fel az éjszaka közepi érkezéssel, bocsi Gergő ;)
A Gasthof zum Hammer ablakából
Éjszaka az úton is többször erősen havazott és reggel mikor felkeltünk, ez a gyönyörű látvány fogadott bennünket a szoba ablakból, ezért komoly reményekkel fűtve és egész jó reggeli készülődési szintidőt futva, már 10 körül a pályán voltunk.

Szebb mint jobb
Sajnos a remények elszálltak elég hamar. Bár a látvány lenyűgöző volt, mint majdnem mindig, a fák is vastagon havasak voltak, de sajnos a frissen esett hó vastagsága nem volt elég ahhoz, hogy jól elfedje a friss havat már régen látott pálya, több helyen is teljesen jeges felületét. Mindehhez borzasztó erős szél társult, ami csak elősegítette a jeges részek előbújását. A szél miatt a Hochkarbahn egész hétvégén, valamint több felvonó is időszakosan le volt zárva. A kevés hó miatt a funparknak is csak a felső része volt kiépítve.

Hochkar Ski MapA szombati napon azért, az igen erős széltől eltekintve, még egész jól lehetett, akár pályán kívül is csúszni, de persze ne gondoljatok igazi szűzhavas csúszásra. Leginkább ott voltak jó részek, ahol a szél összehordta a havat, szerencsére a szélvédett völgy részeken több helyütt is. Sok választás nem volt, szélvédett hely ilyenkor csak a Draxlerloch III. és V. sz. felvonójával elérhető pályák, amelyek inkább síelőknek valóak, és a Leckerplanról induló 10-es pálya, amely viszont most több részén is jó játszótérnek bizonyult. Ennek a résznek a közepén kettéválik a kezelt pálya és a közrefogott terület jó kis freeride rész (igaz, ha teljesen ki akarod élvezni, akkor az utolsó szakasz merdeke emelkedése miatt kis séta vár). A szél meglehetősen sok havat hordott be erre a részre, úgyhogy a felső útszakaszról bátran lehetett méretesebb ugrásokat is bevállalni a közrefogott teknőbe, jól ki volt párnázva :D. A helyenként majdnem ítéletidő miatt délben én is beültem a többiekkel hüttézni, jól esett a meleg gőzgombóc. Délután több időt töltöttünk a funparkban inkább, sikerült mindenkinek sérülés nélkül megúszni (ami nálunk már nagy szó:) Este, bár általában nagyon jól főznek vendéglátóink, most nem igazán lelkesített a választék, így Gáborral kikönyörögtünk magunknak egy ausztriai viszonylatban nagyon jónak számító pizzát és legurult pár Edelwiess is, no és persze megkaptuk a szokásos welcome drinket is, körte pálinka formájában. Vacsora után nem sokáig bírta a csapat, minket a nem túl sok alvás is, de igazán mindenkit kiszívott a viharos szél, elmaradt a pókercsata, már 10 felé ágyban voltunk.
Útban a Hasing-ra
Az előző este a snow-forecast által továbbra is jósolt szél sajnos másnapra is megmaradt, talán még tovább is erősödött. Hiába volt ilyen szép a látvány a felvonóról (jobbra), a viszonyok nem változtak, talán a több napsütés volt kis segítség, javított valamelyest a hőérzeten.
A Hasing orkánban





Ez a kép itt bal oldalon volt inkább jellemző a vasárnapra is :( Az egyre rosszabb viszonyok ellenére én inkább a több csúszást választottam, kihagytam az aznapi hüttézést és szinte egész nap a 10-es út környékén csúsztam. A végére azért sikerült kellő képen elfáradni, ezért és az akkorra már elviselhetőség határán lévő, a felvonók tetején tapasztalható orkán miatt, már csak kis elugrókkal megspékelt gödörbe ugrás, majd visszaséta verziónál maradtam. Összejött 1-2 szép blind és switch 180 grabek-kel, jó játék volt. Megbeszéltek szerint 4-kor találkoztunk a közép részen, írány vissza a ház, gyors fürdés, az elmaradhatatlan toast és az előirányzott 5 helyett ugyan fél órás késéssel, de még emberi időben indulás haza. Gábor sietett haza, ezért kicsit "nyomtuk neki" úgyhogy 21:01-kor már Budapesten voltunk, fél 11 után kicsivel pedig már én is otthon.
Ugyan Hochkart tényleg nagyon kedvelem és eddig sokkal több pozitív élményt nyújtott, mint negatívot, de sajnos a kíméletlen időjárási viszonyok és a tökéletestől távol eső hóviszonyok miatt ez a csúszás nálam csak 10/3 volt :(
Remélhetőleg legközelebb már az igazi Hochkar-ral találkozunk ismét.
Hajrá hó!!!

2008. december 11., csütörtök

Folgarida, 2006

A Gábor által készített kis videónk a folgaridai funparkból.
Kéretik finoman kritizálni, nem profikról van szó, de ezt úgy is látni fogjátok :D
Folgarida egyébként nagyon jó kis hely, sajnos nekünk nem volt igazán nagy havunk, de a környezet mindenért kárpótolt bennünket. A Dolomitok mindig is szívem csücske marad, nagyon szép túrák és szuper mászások kötnek hozzá, az egyik legszebb hely ahol jártam.

burton.hu

A burton.hu oldalát böngészve akadtam rá néhány videóra. Csecsemőnek minden vicc új, szóval aki ismeri azoktól bocccs!

Így is lehet kezdeni...
http://www.burton.hu/index.php?page=videos&vid=stratton-kids-park
Éééén is szeretnék ilyet, Anyúúúúú...

Egy remek trailer
http://www.burton.hu/index.php?page=videos&vid=iass
igazi kedvcsináló...

Motiváció lányoknak...
http://www.burton.hu/index.php?page=videos&vid=vic-team-page

2008. december 10., szerda

Három a magyar igazság, Wurzeralm

A múlt heti turrachi élmény után kételkedtem benne, hogy rövid időn belül ismét sikerülhet majd legalább hasonló sikerességű csúszást átélni, tévedtem. Szerencsére :D

Wurzeralmmal is rég óta szemeztem már, a snow-foreacast oda is, mint a legtöbb helyre, csak pár cm havat írt ezen a hétvégén, így ismét a "ha már nincs nagy hó, lássunk újat jelszó" lépett érvénybe. Mindenre számítottam, csak erre nem, de ezt majd később, haladjunk sorban ;) Indulás 5:00, ahogy terveztem, de ismét egyedül, mert Ati megelőző este ismét lemondta a szereplést (ej-ej, mire is emlékeztet ez engem?)

Először hát az útvonal (Google Maps-verzió 1, Google Maps-verzió 2)
Két útvonalon is megközelíthető, a két verzió között kb. 20km különbség van, az 1-es verzió javára, de az a verzió tartalmaz egy külön fizetős szakaszt (+4.50 EUR), aminek az árából minimum 50 kilométert autózol és igazán időt sem spórolsz, így nem éri meg feltétlenül. A 2-es verziót majd egy Hinterstoder út leírásánál részletezem, most maradok az 1-esnél, már csak azért is, mert most is arra mentem (merthogy persze elfelejtettem, hová esik a fizetős szakasz :), ezért is jó, hogy végre leírom már az utakat).
Szóval, a Tauplitz túránál leírtakat kövesd egészen a Seizthal kijáróig, ahol is NE térj le Schladming felé az A9-ről, haladj tovább és pár km múlva már el is éred a fizető kaput. Áthaladva rajta maradj az A9-en a Spital am Pyhrn kijáratig, ott hajts le róla és 138-as útra érve haladj Liezen felé (a táblán már Wurzeralm is szerepelni fog). Már nincs más dolgod, mint a Wurzeralm felvonó parkolójáig az úton maradni, ami a feliratok szerint 14km, szerintem jóval kevesebb. A parkoló jobb oldalon lesz, a kiszolgáló épületeket és a felvonót nem fogod eltéveszteni.

Autópálya kicsit másképpMint említettem a snow-forecast nem ígért sok havat, de legnagyobb örömömre, mire eljutottam a hágón lévő fizető kapuig, már komoly havazásba csöppentem, ebbe itt a bal oldali képen. Minél közelebb jutottam a havazás annál erősebb volt, látszott, hogy ez nem csak pár cm lesz, így a kedvem is egyre vidámabb lett :D Mivel ez a hely közel van az autópályához 9:15 kor már a parkolóban voltam, gyors átvedlés és 20 perc múlva már utaztam is felfelé a közép állomásra. A jegy, ahogy korábban olvastam a weben most még kedvezményes kellett volna legyen, de nem az volt, hanem az szokásos árlistának megfelelően 33EUR (+2EUR csipkártya kaució).
Wurzeralm interaktív sítérképe
A térképen látható, hogy a középállomásról érhető el az összes pályaszakasz, oda pedig egy szinte egyedülálló sebességű kisvasúttal lehet feljutni, a Standseilbahnnal, ami 3km hosszú vonalon, 622m szintet fal fel pár perc alatt. Nem mértem, de elég sűrűn is jár, még így idény előtt is, amikor nem voltak olyan sokan.

Standseilbahn
Amikor vele utaztam még örültem is a kis várakozásnak, legalább jól ki tudtam pihenni magam. Kis hátizsákot most is vittem magammal, ami később kiderült, nem feltétlenül szükséges, hiszen jó párszor visszacsúsztam közben a parkolóig és a kisvasúttal mentem vissza a középállomásra.

Itt is igyekeztem bejárni a területet, minél több helyismeret megszerzése érdekében, végül is sikerült is látnom majd minden szegletét. Bár a térkép alapján kicsinek tűnhet, és valóban az pályák száma látszólag kevés, viszont meglehetősen hosszúak és kellően szélesek, ami a legfontosabb, jó sok freeride lehetőséget tartogatnak. A hely két hátránya sajnos már az első körben kiderült. Először is sok rész, szerencsére leginkább csak az összekötő részek, deszkásoknak, főleg először, helyismeret hiányában igen szenvedősek, nincs bennük elég lejtés. A friss tetemes hó csak még jobban megnehezítette azoknak a részeknek az átcsúszását, volt jó pár egy lábazás és olykor még séta is. Mire kitapasztaltam ezeket a részeket, valamelyest javult a helyzet, de sajnos erre fel kell készülni az ideérkezőknek. A másik, ami nekem nem tetszett, az az, hogy azokon a részeken, amelyeket a térkép alapján kinéztem magamnak és nagyon sokat ígértek freeride szempontból, (2-es, kék pálya felső része leginkább) nem sima terep található, hanem nagyon erősen buckás. Sok kis bucka, egymás hegyén hátán. A helyzetet csak nehezítette, hogy délelőtt igen sokszor volt minimális a látótávolság. Próbálva a buckás részeket kikerülni, ráadásul kétszer is becsúsztam olyan részekre, ahonnan csak bazi nagy sétával volt aztán kiút, ami a néhol derékig érő hóban, nem tűnt mindig viccesnek :) Ráadásul akkora volt a hó az érintetlen részeken, hogy a nem túl nagy lejtésű kék pályán legtöbbször csak szenvedtem az eleinte még teljesen tükörre szerelt kötésekkel a twin lapon. A kötés maximálisan hátra állítása is kevésnek bizonyult, javított a helyzeten, de a folyamatosan erőltetett hátra terhelés így is rendesen adott a jobb lábnak, egyre jobban fáradtam :( Kell egy másik lap (is, mivel nagyon kedvelem a twin állást, amikor nem freeride-ról van szó), nincs mese...

Frauenkar 1Délutánra aztán, meguntam a próbálkozást az addigra már le is taposott lenti részeken és végre elindultam a Frauenkarra vezető, legmagasabbra szállító felvonóhoz. Itt is figyelned kell az átcsúszásnál, hogy maradjon elég lendületed a séta elkerüléséhez! A felvonó nem mai gyerek, ennek megfelelően tempója sem túl nagy, de nekem megint jól jött a pihenés.

Frauenkar 2Na és ez volt az, amiért már mindenképp megérte idejönni :D Valami gyönyörű látvány tárul eléd erről a felvonóról. Alattad, melletted, előtted, mindenhol. Nem győztem gyönyörködni és fotózni (szegény öreg 6600 nem is bírta sokáig a strapát a -5 fokban :)
Hát és a lényeg, itt a piros merdekebb pálya melletti óriási kiterjedésű freeride területek is meredekebbé váltak, a nagyobb sebesség miatt végre nem kellett annyit a hátsó lábra terhelni, elkezdhettem élvezni a siklást. Persze csak ésszel, mert itt is megmaradt a nagyrészt buckás felület, több lett a fás rész, jobban kellett figyelni. Viszont cserébe szokás szerint javult a látótávolság az erdősebb részen. 2-3 kör után amikor már kitapasztaltam pár jobb szakaszt, akkor kezdtem igazán élvezni a folytonosabb csúszást, nagyon nagy élmény lett ismét. Ugyan újra elkezdett havazni és a felvonóval felérve erősen hóember kinézetem lett, de oda se neki, a látvány és a csúszás mindent feledtetett. Ez az amiért annyira szeretem a snowboardozást azt hiszem, az ilyen pillanatokért.
A lehető legtovább kihasználtam az időt, és szerintem az utolsó liftekkel jutottam vissza aztán a középállomáson hagyott zsákomért, majd ismét beton keményre hajszolt lábakkal sötétedésre az autóhoz. Gyors öltözködés az erősödő hóesésben, hó takarítás az autóról, start. Addigra már olyan keményen havazott ismét, hogy amíg le nem értem az autópályára 50-70km/h-nál többel nem is mertem menni, alig lehetett látni valamit a sűrű havazástól. Az autópályán is jó darabig egyszerűbb volt beállni egy felvezető autó mögé, legalább megvacsoráztam addig. Mindezekkel együtt is kényelmesen és simán hazaértem kb. 10 órára.
Így utólag a kényelmetlen részek már egyre jobban halványodnak és a szuper freeride-ra emlékszem leginkább, úgyhogy mindent összevetve ez a csúszás megérdemel 10/6-os értékelést.
Eddig háromból három, remélem marad a jó statisztika év végére is ;)
Villanyoszlopkarácsonyfa
Ja és még valami. :D Miért is kedvelem Ausztriát? Hát például az ilyen finomságokért, amit út közben több helyen is láttam, szerencsére Bécs mellett az S1-en sikerült is lefotóznom. (Ha nem sikerül felismerni, állj a képre az egérrel és várd meg a tipp megjelenítését ;)

Szóval: Same, same, but different.

2008. december 9., kedd

A nagy kedvenc, Turracherhöhe

Már alig bírtam kivárni a következő alkalmat. Kedvenc snow-forecastom már jó pár napja jósolta a Turracherhöhére a komolyabb havazást, nem volt vitás a cél. Eddig háromszor jártam tavaly ott, mindhárom alkalommal a snow-forecast által beharangozott közepes, vagy erősebb havazás miatt és minden alkalommal szuper hóban csúsztam.

Ati most kivételesen ott volt :D és percre pontosan a megbeszélt 4:50-re és mivel már a tankolást is elintéztem előző este, úgyhogy 5:10-kor már az M1/M7 bevezetőn suhantunk.

Útvonal (Google Maps)
A Tauplitznál leírtakat kövesd, egészen az S6, A9, S36 hármas találkozásáig
Knoten Sankt Michael-nél, ahol most NE válts az A9-re, maradj az S6-on, ami innen kezdve majd S36 néven fut, ez kb. 60 km lesz, egészen az S36 végéig. Innen sajnos nincs tovább autópálya, csak rövid autóút szakaszok, de többnyire falvakon átmenő sima országút. Ahol az S36 elfogy kövesd a Murau felé menő utat, B96. Murauig (kb. 20km) ne térj le a B96-ról, de aztán se ;), Murauban a körforgalmakon egyenesen hajts át, mindig a túloldali (egyenesen előre) kijáratot válaszd, kövesd a B97 felé vezető utat, ami a B96 folytatása. Ha a Mur folyó mellett mész és sok Murau nevet tartalmazó helység táblát látsz, akkor nem tévedtél el :D. Egészen addig maradj a B96-on, amíg el nem jutsz a turrachi elágazásig (ez is kb. 20km), jól ki lesz táblázva, ott balra kell majd fordulnod.
Felfelé
Innen szintén újabb kb. 20km, jó kis kanyargós hegyi úton, és felértél a Turracherhöhére, nem lehet eltéveszteni. Javaslom menj nyugodtan a középállomások parkolóiig. A parkolók telítettségétől függően (ami persze idény függő) néha a falu szélén kell megállni, de most biztos bejutsz a központig.
A szerpentinen fölfelé már láttuk, hogy a snow-forecast ismét igazat mondott, már kezdtem aggódni az otthon felejtett hólánc miatt, az utolsó kilómétereken már néha viccesen kapartak, az amúgy jó állapotú téli gumik. Még így is egész jó időt futva ismét, azért 10 óra előtt felértünk. Gyönyörű havas táj fogadott bennünket, az út, a fák, a házak, csupa hó minden, végre, végre! A havazás kitartott egész nap, csak délután vált enyhébbé és délelőtt a vele járó gyakoribb felhősödés, ami ugye itt már felhőben járást, ködöt jelent, kicsit meg is nehezítette a látást.

HázakA falu közepén található a legfrekventáltabb felvonó, annak bejárata mellett a jegyárusító helyek, a kiszolgáló helyiségek és a gyerek játszóház (bizony, bizony! gyermek leadva és csussszzz :D). A parkolóból körbenézve is lenyűgöző a látvány, a völgy közepén egy befagyott tó, melyen idényben, kis traktor mögé keresztbe felrögzített széles vasrúdon húzathatod át magad a túloldali pályákhoz, ha épp nincs kedved körbe csúszni. A tóból nőnek ki a szebbnél szebb csúcsok, eddig mindig gyönyörűen behavazva, a tó körül sífutó pályák, kis hütték, valami gyönyör az egész.

Turracherhöhe sítérképe Most még csak a Kornockbahn és a völgy túloldalán, vele szemben lévő Wildkopflift üzemelt, amit azért kicsit sajnáltam, mert a tó másik felén lévő pályáknál több freeride lehetőség van, persze azért így is simán el lehet tölteni egy napot (főleg amíg ilyen kevesen vannak) A jegyár idényen kívül most 28EUR (csipkártya letét nekem most nem volt, a tavalyi kártyát használtam, de ha jól emlékszem itt a legmagasabb ez az ár, talán 4EUR!) Mi így most végig a Kornock körüli és alatti helyeken csúsztunk, de meg kell mondjam, még ez a hely méreteihez képest kis terület is hatalmas élményt nyújtott ismét, főleg, hogy tényleg nagyon kevesen voltak (és esküszöm a többségük magyar :)
Gyors öltözködés, nyújtózkodás és irány felfelé! Ati örömmel konstatálta az első felvonózásnál, amin én is mindig teli képpel vigyorgok, hogy bizony Kornockbahn ülései fűtöttek! Extra jó érzés mindig, de mondjuk hidegebb napokon, vagy esetleg a nap végén már egy-két ponton nedvesedő fenéknek tud csak igazán felemelő lenni :D Felfelé menet megbeszéltük, hogy 2-3 bemelegítő laza kör és aztán hajrá, irány "szűzoltani". Természetesen nem bírtam ki :D A felvonó tetején, az utolsó szakaszon láthattok egy hatalmas katlant, ami iszonyú jó kis rész, mindig hatalmas hóval, és mivel ez egy letöréssel kezdődik, kiváló beugrálási lehetőségekkel. Bár a lavinaveszély tábla eddig mindig kint volt, most komolyan vettük, mert látszott pár korábbi tarolásának a nyoma és hogy a letörések nagyon nagy tömegű hósávokból állnak. Viszont a térképen a felvonó tetejétől induló 1es út, 10-essel, szaggatottan jelölt leágazása már veszélytelennek tűnt és bár kicsit meredek, de óriási érintetlen felület volt, nem lehetett kihagyni :D A végén ugyan ügyelni kell, hogy megfelelő sebességed maradjon az alján lévő domb átcsúszásához és pár taknyolás miatt ez nem mindig sikerült (olyankor séta), de azért innen kezdve, minden lefelé indulásnál csak is erre voltam hajlandó menni, egyre jobbra és jobbra, mindig új részeket berajzolva (ami nem is mindig volt szükséges, mert néha a szél már kellően betakarta az előző nyomokat, mire újra felértünk). Ezt a részt átcsúszva csatlakoztam újra Atihoz és csak melegítősen, pályán fejeztük be a kört. Nem tartottam be az ígéretem :D Már a következő körben bevittem Atit a "jóba".

A kornock-i kedvenc rész a Kornockbahn-rólEz a kép a Kornock alatti kedvenc részem, a felvonóból jobbra nézve. Rákattintva a nagyított képen talán jobban látszik a közepe táján felvonó oszlopokkal tarkított csupasz sáv, az, és az alatta lévő rész személyes kedvencem itt. Hál' Istennek magát a felvonót még egyszer sem láttam üzemelni, a közepe táján becsatlakozó 3-as és 4-es jelű utak sem állandóan kezeltek, így eddig mindig kiváló freeride lehetőség volt. Most is. Csak a nap végén jelent meg a ratrak, a két becsatlakozó pályát egyengetni, de szerencsére csak kis részét "rondította össze" a jó kis játszótérnek.
Szóval itt folyattuk, már a második körben, én már nem is nagyon mentem aznap másfelé, szerencsére egy emberen kívül nem is láttam mást aki erre jött volna, úgyhogy miénk volt a teljes lehetőség az összeszántására.
Ati még nem jött bele teljesen újra a mélyebb hó dologba, így pár kör után visszatért inkább a pályára gyakorolgatni, bár ne tette volna. Az egyik switch-ben csúszás próbálgatásnál sikerült összehoznia egy fájdalmas térdest, olyannyira "jól" sikerülten, hogy aznapra neki vége is lett a csúszásnak :( Lementünk pihenni egy kicsit az esése után és bár szerencsére nem volt komoly a sérülés, az üléstől csak rosszabb lett, hiába próbáltam még unszolni, már inkább lent maradt a továbbiakban az autónál, így sajnos egyedül folytattam az élvezkedést.

A kornock-i kedvenc rész, közelről, hátranézveEz egy közelebbi kép a nevezett felvonó tetejéről hátrafelé nézve készült, nem tudok betelni vele amikor ilyen szép havas. Szegény Ati várhatott rám, mert én bizony kihasználtam az egész napot, csak a sötétedés tudott levarázsolni a hegyről. Az a kis rész egész napos elfoglaltságot tud adni természetes ugratóival és érintetlenségével. Sikerült nem összetörni magam és egy borzasztó jó napot hátrahagyva, már félig sötétben értem vissza az autóhoz. A falu már kigyulladó fényei még hangulatosabbá varázsolták a környéket, leírhatatlanul csodás látványt nyújtva.
Tökéletes nap (lett volna, ha szegény Ati nem sérül meg)

Hazafelé eleinte egész jól, majd itthon telet meghazudtoló, nyári, óriás záporokon keresztül nehezítve jutottunk el, de azért szerencsésen megérkeztünk.

Nekem ez a hely mindig is szívem csücske lesz, így tökéletes hóviszonyokkal, kevés emberrel különösen. Csak azért, mert nem volt minden pályarész nyitva és Ati lezúzta magát :(, ez a csúszás 10/8.

2008. december 8., hétfő

Az idei első, Tauplitz

Jó kis idény kezdés :D

Bár a snow-forecast már nem jósolt több havat, azért a hirtelen jött korábbi jókora havazás sokat ígért. Az itthoni pályák nem kecsegtettek túl sok élménnyel (igazam is lett, Szentistvánon hóvihar, Nagyvillám szétolvadt), és mivel hétvégére már túl jó időt mondtak, ezért ha már úgy sem lesz igazi "szűzhavazás", akkor "lássunk valami újat" címszóval Tauplitzra esett a választás. Már rég látni szerettem volna és amit a weben találtam róla az jót ígért, a web kamera és a pillanatképek is egész szépeket mutattak, úgyhogy a cél aránylag korán eldőlt. Mivel Ati az utolsó pillanatban lemondta a szereplést, már nem volt idő társat keresni, ez egyedüli túra lett ismét.

Kelés reggel 3:50 (persze, hogy megint nem tudtam aludni, a 4:15-ös vekker csörgést már nem vártam meg tovább forgolódva) térkép nyomtatás, tea főzés, tötyi-pötyi, aztán végre indulás, de még az M1-M7 lábánál tankolás, így sikerült végül is 5:20-ig húzni a valódi startot.

Az útvonal (Google Maps).
Budapest M1, Hegyeshalom, tovább az M1 folytatásán az A4-en osztrák oldalon. Maradj rajta, irány Bécs (Wien). Mielőtt beérnél Bécsbe, az ÖMV finomítónál figyelj és válaszd az S1 elkerülőt, menj egészen a végéig. Figyeld az út feletti táblákat és sorolj a belső sávba, tarts balra az utolsó hosszú alagútban (a burkolat festés is jól jelzi) A2/A23 Graz felé. Menj az A2-n, kb. 55km múlva tarts jobbra az S6 Semmering felé, majd kb. 100 km múlva válaszd a lehajtót Knoten Sankt Michael-nél, A9 Salzburg, Linz felé. Innen kb. 64 km múlva vicces kijáró Seizthal-nál, figyelj mert a megszokottól eltérően itt a belső sávban lesz a lehajtó, irány B320 Schladming. Ez már nem autópálya lesz, vigyázz a sebesség korlátozás nem véletlen és sokszor kis tányérsapkások, érdekes pisztoly szerű eszközzel ügyelnek, hogy be is tartsd! Menj egészen az út végi körforgalomig, ott válaszd a 3. kijárót, B320 Gesäusestraße, maradj rajta kb. 16km-ig. Itt sem árt betartani a sebesség korlátozást a korábban említett tányérsapkás emberek miatt.
Mielőtt elérnénk a következő pontot érdemes az eddig leírtakat külön is megjegyezni, sok, később majd reményeim szerint szintén tárgyalt helyre is, eddig a pontig, e szerint érdemes jönni.

Grimming Szóval, a következő pont már messziről szemetekbe fog tűnni, mert egy gyönyörű hegy, a Grimming lábánál található, mely szinte vonzza a szemed, ahogyan az addig szinte sík vidékből kimagaslik. (Több mint 1500m szintkülönbség! Csúcsa 2300 feletti és az út ha jól emlékszem max. 500 méteren van!) A lábához érve egy lámpás kereszteződésnél jobbra tarts B145 Trautenfels felé, ha figyelsz itt már láthatsz Tauplitz feliratot is. Innen már csak kb. 7km a Tauplitz leágazás, a táblák jól jelzik, jobbra lesz a lehajtó. A faluba beérve már táblák jelzik a felvonókat és a parkolókat. Én a lenti ha jól emlékszem P3 jelűt választottam (a P4 már megtelt). Érdemes itt maradni, ha van hely a pénztár csak pár méter, szintúgy a felvonó bejárata.

Ha jól emlékszem 9:30-kor álltam meg az autóval, így a 130+km/óra segítségével kb. 4:15 alatt megvolt az út, ide szerencsére keveset kell nem autópályán megtenni.

A két nyitva tartott pénztárnál nem voltak ugyan sokan, talán ha 6-7 ember volt előttem, de így is majd 20 perces várakozás következett. Az ok egyszerű, az idény kezdés. Az előttem állók között csak 1 szlovák csapat nem vett idény bérletet, a többiek mind, az pedig fényképezéssel jár, ami az idős pénztárosoknak nem ment túl nagy sebességgel. Ez van. Majd meglátjuk normál esetben, idényben mennyien vannak. A felnőtt (csipes) napijegy így idény előtt 27,50 EUR (+ 2 EUR a letét a kártyáért ), ami vicces mert az árjegyzékben nem ezt írják :D

A pálya térképen látszott, hogy itt még nagyon lent vagyunk és bár a pálya kiszállás szinte a parkoló végénél van, azért nem tűnt valószínűnek az autóhoz visszatérés a nap vége előtt, így kis-hátizsákkal indultam el felfelé. Jó döntés volt, javaslom nektek is.

A felvonó bejáratnál még aggódtam a hóviszonyok miatt, de ahogy egyre feljebb jutottunk alakulni látszottak a dolgok. Kevés ember, ragyogó napsütés, nagy érintetlen felületek.
Tauplitz sítérképe
Felérve, a térkép alapján balra, a 11-es kék pályán csúsztam a központi rész felé, az A felvonó aljában hagytam a zsákot, innen minden könnyen elérhető volt. Próbáltam bejárni az egész területet, hogy megtaláljam a legjobb részeket. Egyszer felmentem a Lawinenstein tetejére is, de sajnos a fenti csúcsokat összekötő kék pályák és az őket kiszolgáló felvonók még nem üzemeltek, a látvány viszont megérte.
Szintén nem üzemelt még a 2-es, Bad Mitterndorf felé vezető pálya rész sem, így azt nem tesztelhettem (lehet egyébként sem tettem volna, a térkép szerint nincs felvonó, gondolom busz vissza a tauplitzi felvonóhoz a megoldás).
A nap nagy részét a H Schneiderkogel felvonóval elérhető pályákon töltöttem, na ezért már megérte eljönni! A térkép szerint egész kis terület azért nem olyan apró, simán elvoltam rajta a nap többi részén. Egész sokáig volt rajta érintetlen rész és bár a hó minősége a közeledő melegben eltelt 2 nap alatt már nem volt tökéletes, de idény kezdésnek a kiéhezett csúszónak így is szuper volt. Nagyon jó freeride részek, természetes kickerek, köztük Áki kedvence pár table-top is, nagyon élvezetes, szuper játszótér. Nap végére ugyan a folyamatos napsütés miatt már nem volt az igazi a hó, de fél háromkor már úgy is előjött a szuper kondi, elfogyott a lábam, így indulás lefelé. Ezt egy kissé megkésve tettem, a lecsúszás vissza a parkolóba az 1-es pályán végtelen hosszúnak tűnt. Többször meg kellett állni az égő combok, vádli miatt. Több részen elég síknak tűnt a terep (pedig elvileg piros pálya), így ha nem akartam gyalogolni akkor maradt a részek gyors átcsúszása, beton lábbal végig élen, már nem volt olyan nagy élmény :D Ráadásul az az északi oldal és az árnyékban kőkeményre volt fagyva. Ezt akkor érzékeltem igazán, amikor a pár helyen még jó minőségű, pálya széli érintetlen részek hirtelen beton kemény tömbökre cserélődtek. Az eredmény meg is lett , itt látható jobbra (most még 2 hét után is :D),
Térdesúgyhogy gyorsan abbahagytam a próbálkozást és igyekeztem mielőbb lejutni inkább. Ez sikerült is további bonyodalmak nélkül, így öltözködés, pakolgatás után fél 4-kor már úton is voltam haza. Vissza benzintakarékos módban összejött egy laza 5 óra feletti útidő (meg a 20 liter benzin mínusz is, kemény!)
Mindent összevetve nagyon jó szezonkezdés lett, persze több hó elfért volna, de ne legyek már ilyen telhetetlen. Csak ajánlani tudom mindenkinek a helyet megfelelő hóviszonyok esetén, sok benne a lehetőség, nagyon szép, barátságos, hangulatos hely.
Csak a nem tökéletes hó miatt, de így is simán 10/5 pont ennek a csúszásnak.

Téli utazások

Pár szó bővebben a már említett utazásokról.
Mint írtam szívesen látunk bárkit, ha nem férünk egy autóba, megszervezzük valahogy a többet, de a stabil egy autó feltöltése jelentkezési sorrendben történik.
Jelentkezés nálam e-mail útján, vagy ennek a blog bejegyzésnek a megjegyzés részében.
Jelenleg (90+%) minden hétvégén a minimum egy napos túra, de lesz pár több napos is, néha hosszú hétvégék, párszor akár 5+ nap is.
A cél és így az indulás időpontja az egy napos kiruccanásokon szinte az utolsó pillanatig változhat, mivel teljesen az időjárás függvénye. Ez a módszer eddig (tavaly egész év és idei eddigi 3 alkalom) 90% feletti biztonsággal sikert hozott, úgyhogy sok negatív tapasztalatig ne változtassunk rajta, jól bevált.
Hosszabb utazások természetesen fix, megbeszélt feltételek mellett lesznek.
Támpont a döntésben a snow-forecast, a bergfex és a wetter.at, de leginkább az első, amely az eddigi tapasztalatok alapján nagyon megbízható.
Maximum távolság az egy napon belül max kb. 530km, de az már határ eset :D (mondjuk pl. Turrach miatt megéri higgyétek el!), ezért indulás előfordulhat, hogy hajnali 4 és 5 óra között van. Aki késik az marad :D (mit vigyorgok, ez komoly :P)
Az egyik cél, minél több új helyet megnézni, hogy legyen miből választani később.
Elsőre ezek jutottak eszembe, minden kérdésre szívesen válaszolok.

Miért is?

Miért ne? De leginkább a következők miatt; magamnak, mert öregszem és mindig mindent elfelejtek, így könnyebb lesz a már meglátogatott helyeket és paramétereiket számon tartani; másoknak, hogy könnyebb legyen választani, esetleg addig ismeretlen helyek, eszközök között, hogy legyen valamiféle összehasonlítási alap.
Persze ezek a beszámolók, írások igen szubjektívek lesznek, előre is elnézést mindenkitől, de azért igyekszem valamennyire tárgyilagosnak maradni (hmm, ez nehéz lesz)
Remélem azért találtok benne elég hasznos információt a döntésekhez.
Ja, hogy nem is mondtam miről is van szó :D
Szóval itt szeretnék olyan élményeket, tapasztalatokat megosztani Veletek, amelyek esetleg segíthetnek deszkás sportokkal kapcsolatban, úti célt, szállást, felszerelést, boltot stb. választani, számomra mindenképp, de néha talán másoknak is figyelemre méltó hírekre, újdonságokra felhívni a figyelmeteket.
Szintén itt próbálom majd közzétenni a legközelebbi utazás, célját, időpontját, így aki feliratkozik olvasóként az remélhetőleg mindig naprakészen tájékozódhat a lehetőségekről.
Bármikor szívesen fogadunk útitársnak csak szólj, de igyekezz autó feltöltés jelentkezési sorrendben :)

Jó olvasgatást, havat, vizet!

Békesség.