Három a magyar igazság, Wurzeralm

A múlt heti turrachi élmény után kételkedtem benne, hogy rövid időn belül ismét sikerülhet majd legalább hasonló sikerességű csúszást átélni, tévedtem. Szerencsére :D

Wurzeralmmal is rég óta szemeztem már, a snow-foreacast oda is, mint a legtöbb helyre, csak pár cm havat írt ezen a hétvégén, így ismét a "ha már nincs nagy hó, lássunk újat jelszó" lépett érvénybe. Mindenre számítottam, csak erre nem, de ezt majd később, haladjunk sorban ;) Indulás 5:00, ahogy terveztem, de ismét egyedül, mert Ati megelőző este ismét lemondta a szereplést (ej-ej, mire is emlékeztet ez engem?)

Először hát az útvonal (Google Maps-verzió 1, Google Maps-verzió 2)
Két útvonalon is megközelíthető, a két verzió között kb. 20km különbség van, az 1-es verzió javára, de az a verzió tartalmaz egy külön fizetős szakaszt (+4.50 EUR), aminek az árából minimum 50 kilométert autózol és igazán időt sem spórolsz, így nem éri meg feltétlenül. A 2-es verziót majd egy Hinterstoder út leírásánál részletezem, most maradok az 1-esnél, már csak azért is, mert most is arra mentem (merthogy persze elfelejtettem, hová esik a fizetős szakasz :), ezért is jó, hogy végre leírom már az utakat).
Szóval, a Tauplitz túránál leírtakat kövesd egészen a Seizthal kijáróig, ahol is NE térj le Schladming felé az A9-ről, haladj tovább és pár km múlva már el is éred a fizető kaput. Áthaladva rajta maradj az A9-en a Spital am Pyhrn kijáratig, ott hajts le róla és 138-as útra érve haladj Liezen felé (a táblán már Wurzeralm is szerepelni fog). Már nincs más dolgod, mint a Wurzeralm felvonó parkolójáig az úton maradni, ami a feliratok szerint 14km, szerintem jóval kevesebb. A parkoló jobb oldalon lesz, a kiszolgáló épületeket és a felvonót nem fogod eltéveszteni.

Mint említettem a snow-forecast nem ígért sok havat, de legnagyobb örömömre, mire eljutottam a hágón lévő fizető kapuig, már komoly havazásba csöppentem, ebbe itt a bal oldali képen. Minél közelebb jutottam a havazás annál erősebb volt, látszott, hogy ez nem csak pár cm lesz, így a kedvem is egyre vidámabb lett :D Mivel ez a hely közel van az autópályához 9:15 kor már a parkolóban voltam, gyors átvedlés és 20 perc múlva már utaztam is felfelé a közép állomásra. A jegy, ahogy korábban olvastam a weben most még kedvezményes kellett volna legyen, de nem az volt, hanem az szokásos árlistának megfelelően 33EUR (+2EUR csipkártya kaució).

A térképen látható, hogy a középállomásról érhető el az összes pályaszakasz, oda pedig egy szinte egyedülálló sebességű kisvasúttal lehet feljutni, a Standseilbahnnal, ami 3km hosszú vonalon, 622m szintet fal fel pár perc alatt. Nem mértem, de elég sűrűn is jár, még így idény előtt is, amikor nem voltak olyan sokan.


Amikor vele utaztam még örültem is a kis várakozásnak, legalább jól ki tudtam pihenni magam. Kis hátizsákot most is vittem magammal, ami később kiderült, nem feltétlenül szükséges, hiszen jó párszor visszacsúsztam közben a parkolóig és a kisvasúttal mentem vissza a középállomásra.

Itt is igyekeztem bejárni a területet, minél több helyismeret megszerzése érdekében, végül is sikerült is látnom majd minden szegletét. Bár a térkép alapján kicsinek tűnhet, és valóban az pályák száma látszólag kevés, viszont meglehetősen hosszúak és kellően szélesek, ami a legfontosabb, jó sok freeride lehetőséget tartogatnak. A hely két hátránya sajnos már az első körben kiderült. Először is sok rész, szerencsére leginkább csak az összekötő részek, deszkásoknak, főleg először, helyismeret hiányában igen szenvedősek, nincs bennük elég lejtés. A friss tetemes hó csak még jobban megnehezítette azoknak a részeknek az átcsúszását, volt jó pár egy lábazás és olykor még séta is. Mire kitapasztaltam ezeket a részeket, valamelyest javult a helyzet, de sajnos erre fel kell készülni az ideérkezőknek. A másik, ami nekem nem tetszett, az az, hogy azokon a részeken, amelyeket a térkép alapján kinéztem magamnak és nagyon sokat ígértek freeride szempontból, (2-es, kék pálya felső része leginkább) nem sima terep található, hanem nagyon erősen buckás. Sok kis bucka, egymás hegyén hátán. A helyzetet csak nehezítette, hogy délelőtt igen sokszor volt minimális a látótávolság. Próbálva a buckás részeket kikerülni, ráadásul kétszer is becsúsztam olyan részekre, ahonnan csak bazi nagy sétával volt aztán kiút, ami a néhol derékig érő hóban, nem tűnt mindig viccesnek :) Ráadásul akkora volt a hó az érintetlen részeken, hogy a nem túl nagy lejtésű kék pályán legtöbbször csak szenvedtem az eleinte még teljesen tükörre szerelt kötésekkel a twin lapon. A kötés maximálisan hátra állítása is kevésnek bizonyult, javított a helyzeten, de a folyamatosan erőltetett hátra terhelés így is rendesen adott a jobb lábnak, egyre jobban fáradtam :( Kell egy másik lap (is, mivel nagyon kedvelem a twin állást, amikor nem freeride-ról van szó), nincs mese...

Délutánra aztán, meguntam a próbálkozást az addigra már le is taposott lenti részeken és végre elindultam a Frauenkarra vezető, legmagasabbra szállító felvonóhoz. Itt is figyelned kell az átcsúszásnál, hogy maradjon elég lendületed a séta elkerüléséhez! A felvonó nem mai gyerek, ennek megfelelően tempója sem túl nagy, de nekem megint jól jött a pihenés.

Na és ez volt az, amiért már mindenképp megérte idejönni :D Valami gyönyörű látvány tárul eléd erről a felvonóról. Alattad, melletted, előtted, mindenhol. Nem győztem gyönyörködni és fotózni (szegény öreg 6600 nem is bírta sokáig a strapát a -5 fokban :)
Hát és a lényeg, itt a piros merdekebb pálya melletti óriási kiterjedésű freeride területek is meredekebbé váltak, a nagyobb sebesség miatt végre nem kellett annyit a hátsó lábra terhelni, elkezdhettem élvezni a siklást. Persze csak ésszel, mert itt is megmaradt a nagyrészt buckás felület, több lett a fás rész, jobban kellett figyelni. Viszont cserébe szokás szerint javult a látótávolság az erdősebb részen. 2-3 kör után amikor már kitapasztaltam pár jobb szakaszt, akkor kezdtem igazán élvezni a folytonosabb csúszást, nagyon nagy élmény lett ismét. Ugyan újra elkezdett havazni és a felvonóval felérve erősen hóember kinézetem lett, de oda se neki, a látvány és a csúszás mindent feledtetett. Ez az amiért annyira szeretem a snowboardozást azt hiszem, az ilyen pillanatokért.
A lehető legtovább kihasználtam az időt, és szerintem az utolsó liftekkel jutottam vissza aztán a középállomáson hagyott zsákomért, majd ismét beton keményre hajszolt lábakkal sötétedésre az autóhoz. Gyors öltözködés az erősödő hóesésben, hó takarítás az autóról, start. Addigra már olyan keményen havazott ismét, hogy amíg le nem értem az autópályára 50-70km/h-nál többel nem is mertem menni, alig lehetett látni valamit a sűrű havazástól. Az autópályán is jó darabig egyszerűbb volt beállni egy felvezető autó mögé, legalább megvacsoráztam addig. Mindezekkel együtt is kényelmesen és simán hazaértem kb. 10 órára.
Így utólag a kényelmetlen részek már egyre jobban halványodnak és a szuper freeride-ra emlékszem leginkább, úgyhogy mindent összevetve ez a csúszás megérdemel 10/6-os értékelést.
Eddig háromból három, remélem marad a jó statisztika év végére is ;)

Ja és még valami. :D Miért is kedvelem Ausztriát? Hát például az ilyen finomságokért, amit út közben több helyen is láttam, szerencsére Bécs mellett az S1-en sikerült is lefotóznom. (Ha nem sikerül felismerni, állj a képre az egérrel és várd meg a tipp megjelenítését ;)

Szóval: Same, same, but different.