Klippitz(törl)

Nagy várakozás előzte meg ezt a hétvégét, a snow-forecast a héten végig komoly havazást jelzett szinte egész Ausztria területére. Egy bibi volt csak, a nagy hó mellé majd minden hova erős szélet is jósoltak :( Sajnos a szél múlt héten Hochkaron már megtréfált bennünket, így a cél kiválasztásánál most nem csak a hó volt az elsődleges szempont. A nyugat felől érkező front hétvégére már Ausztria keleti részére és hozzánk ért, és bár valóban sok csapadékot hozott, a megjósolt durva szél is vele jött. A hírekben a lesett tetemes hóról szólt sokáig minden, főleg Karintia volt emlegetve sokat. Reménykedtem, hogy szombatra ott már tényleg csak a hó marad, az előrejelzés oda már egész elviselhető szelet ígért. A méretes hó szinte biztos volt, a mérsékelt szél, a napi kb. 500km maximum és a "lehetőleg új helyet" elveket szem előtt tartva így esett a választás Klippitzre.
Ati eltűnt az éterben, Ricsi péntek este az előző esti céges bulitól megfáradva lemondta a lehetőséget, így ismét szóló lett a dologból. Szerencsére Klippitz nagyon közel van az A2-es autópályához így kényelmes 5 órai indulás után 5:20-kor már robogtam is az M1-M7 bekötőn.

Az útvonal (Google maps)
A szokásos útvonal Bécsig, M1/A4/S1, majd az S1 végén ismét figyelj és most válaszd a belső sávból leágazó, A2/Graz irányt. Az A2 a te barátod majdnem a végső célunkig, mindig maradj rajta, egészen Graz után is.
Grazot elhagyva, kb. 50km múlva a 241-es, Bad Sankt Leonhard kijáratnál térj ki jobbra a B78-as út felé, ne lepődj meg, ez a lehajtó elég hosszú, a hegy oldalban magasan vezető pályáról egészen lemegy a völgyben húzódó B78-as útig. A B78-at elérve jobbra tarts, Bad Sankt Leonhard felé, már itt is látni fogod a szokásos zöld síterep táblát Klippitztörl felirattal. Figyeld a zöld táblát, amikor legközelebb látod, fordulj balra Klippitztörl felé. Ez a szakasz most felfelé fog vinni újra, a völgy túloldalán magasan fekvő síterepre, készülj fel egy hosszabb kapaszkodóra. Ha nem térsz le az útról, nem sokára meg is láthatod a "Willkommen im Klippitztörl" táblát, majd rögtön utána ezt az eltéveszthetetlen, fura alakú fát, megérkeztél.

A Bad Sankt Leonhard autópálya kitérő előtt több másik síterep zöld jelző tábláját is láthatod, közülük tavaly már volt szerencsém Hebalmot kipróbálni, amely szintén megér egy látogatást, már csak azért is, mert tökéletesen kivilágított éjszakai csúszásra is van ott lehetőséged. Mi is úgy láttuk akkor, igaz nem túl jó hóviszonyok között. Most viszont mire elértem a Hebalm lehajtót, ez a látvány fogadott a pályán és mellette, kezdett vigyorogni a képem :D.

Kicsit elkezdett lehervadni a vigyor, amikor megkezdődött az ereszkedés a völgybe, a B78 felé, mert mire leértem már szinte teljesen eltűnt a hó :-O. No nem baj, gondoltam, ha ennyire rossz lesz, irány vissza Hebalmra. Hál' Istennek erre nem lett szükség, ahogy elkezdett emelkedni az út újra, szépen visszatért a pályáról látható gyönyörű havas táj, ez itt balra. Nem kell meglepődni, tényleg komoly szintkülönbségre, jó kis szerpentinre számíthatsz az autópálya és a völgyben fekvő B78 között, valamint onnan fel Klippitztörl parkolójáig.
A sítérképen a bal oldalon látható P1-es parkolóban álltam meg 9:30 körül, még jókor érkezve, a kiszolgáló épületek és a felvonó lábánál kapva helyet. Nyújtózkodás, öltözködés, majd a szokásos jegyváltási mizéria, már nem is lepődtem meg :D Most épp nem volt vonal, így várnom kellett a kártyával fizetésre, de sebaj, addig volt időm tanulmányozni a térképet. Hamar kiderült, hogy csak két ülős felvonó van, a terület két oldalán, közöttük pedig két csákányos, melyek kb. 400m szintet hidalnak át több mint 1300m! hosszban. (Uhhh. Múlt héten sikerült túl erőltetni a lábaim, sajnos már az elején éreztem, hogy ebből nem lesz csákányozás, főleg nem ilyen távon.) Végül úgy 15 perc múlva megkaptam a bérletet, 28EUR volt, ebből 3EUR a csipkártya kaució. Vicces, hogy ez ismét sehogy sem passzol a weboldalon megtalálható árlistához :D

A Hocheggerlift felvonóról ilyen szép látvány fogadott, jobbra, balra. Nagyon hangulatos ez a kis hely, nem kellet sok, hogy tudjam, ide még vissza fogok jönni. Az út közben látott sok hó természetesen a pályán és
környezetében is ott volt mindenhol, ismét magában csak a látvány megérte volna már az utazást. A felvonó alatt fut a térképen sárgászölddel jelölt nyári bob pálya, melynek kiinduló pontja is a felvonó végénél található.
A sítérkép kicsit csalóka, elsőre biztos voltam benne, hogy a felső részeken lesznek a legjobb freeride részek, persze nem úgy volt. Első körben, gondoltam bemelegítésként, a 10-es pályán csúszok egy szép kényelmeset. A térkép ebben is csal, a Hocheggerlift végénél nem jelöli a hegy túloldalán futó kis összekötőt, amellyel simán át lehet csúszni a Barenwaldlift kiszállásánál kezdődő pályákhoz, én is azt használtam. Persze nem sok lett a melegítésből, mert a pálya mellett szuper szűz területek voltak, nem lehetett kihagyni őket. Hamar eldőlt, hogy a 9, 10 és 11-es pályák, illetve inkább a környezetük lesznek aznapra a játszótér. Sajnos a hó már legalább egy napos volt és keményen fagyott még napközben is, ezért a szélnek kitett részeken porhó már nem volt, viszont az erdős részek kiváló freeride lehetőségeket nyújtottak.
A második körben még inkább a hegy túloldala felé kezdtem el csúszni, valahol a 11-es pálya körül haladtam és természetesen a helyismeret hiánya, meg a nagy, szuper érintetlen felületek behúztak ismét a csőbe, sikerült összehozni egy félórás sétát vissza a pályához. De nem bántam.

Talán ezen a képen is látszik valami, a felső részen eltűnő fehérség, szóval valahol ott felette van a 11-es kis erdei pálya, a méretes hóban alig észrevehető a keresztbe futó csíkja, amit persze nem vettem észre, de kit érdekel? :D Eddig viszont enyém volt az óriási szűz terület, amely ráadásul a több helyen azért erősen fagyott tetejű érintetlen hóval szemben, itt nagyon jól hasítható maradt. Kicsit eltájoltam magam és úgy gondoltam a 11 pálya még inkább balra lesz a lejtés irányában nézve, ezért nem is felfelé indultam rögtön, hanem egy rövid séta után, a képen nem látszó, a hátam mögött lévő fasor ritkás részein átkelve tovább, persze még messzebb a pályától. A fasor túloldalán erősen csábított a további hasonló kinézetű szakasz, de kis gondolkodás után és miután felfelé nézelődve megláttam egy síelőt aki épp az ellenkező irányba haladt, be kellett lássam, hogy teljesen rossz felé haladok, így hát jött az említett séta vissza. De így legalább bemelegedtem rendesen :D Miután indulásnál úgy döntöttem ide nem kell kis hátizsák és mivel a séta azért rendesen megizzasztott, a következő körnek inkább a 2-es pályát választottam, hogy visszajussak inni egyet az autóhoz. Természetesen itt sem tudtam a pályán maradni, a felvonóról korábban kinézett, az alatta, a bobpálya felett húzódó részt választottam. Itt is voltak jó kis részek, de a térképen jelölt ritkább területek bizony ugyan vastag, de fagyott hóval voltak borítva. A fák között viszont itt is remek rövid kis részek találhatóak, köztük egy két szögesdrót akadállyal, amelyek szuper kis mini kicker-ekkel bevehetőek :D Ivászat után, az újra melegítés miatt ismét a felvonó alatti részt választottam, most egészen alatta maradva, ahol még akkor jó kis vastag érintetlen lepel volt. Szuper kis kör lett az is, de a fenti részen a bobpálya egyik hídját takarító pályamunkás elég csúnyán nézett már első alkalommal is, majd ismét amikor elhúztam mellette, és bár nem volt tiltó tábla, jobbnak láttam nem kötözködni. Amúgy is már az első felvonózásnál kinéztem valamit ami nem hagyott nyugodni, szerencsére :D.

A Hocheggerlift bal felén, az átjátszó tornyok mögött, a liftről kicsit csalókán, de látszik, hogy kisebb megszakításokkal bár, de jókora fehér területek vannak az erdőben, egészen a műútig. Időm van bőven, nem fog rám sötétedni, annyira nem is nagy a terület, úgyhogy miért is ne? A beszállás legalább 10 perc séta, ám közben fotózgatás, úgyhogy volt az vagy 15 perc is inkább, de kit érdekel? Az első kör felemásra sikeredett, több iszonyatosan jó résszel, teljesen érintetlen darabkák, igazi porhóval, de persze helyismeret nélkül pár benézett szakasszal és sétával. Nem is erőltettem tovább, igyekeztem egy megtalált erdei út nyomát követve lejutni az útig, a végén még kaptam egy jutalom egybefüggő részt, természetes ugratókkal, kiváló befejezésként. Onnan még 10 perc séta vissza a parkolóig, de simán megérte. Ha már ott voltam, akkor gyors ebéd és ivászat, már alig vártam a következő kört.
Kicsit hosszabban üldögéltem a kelleténél, így ismét szükségem lett a bemelegítésre, gondoltam lássuk még egy kicsit a 10, 11-es pálya környékét. Ember tervez... Átérve a Barenwaldlift aljához, találkoztam egy lokál csapattal. Örök érvényű szabály ismeretlen területen, hogy bizony őket kell követni, az a legegyszerűbb módja a legjobb helyek gyors megismerésének. Nem is hagytam ki, hozzájuk csapódva, valóban a legjobb részre vezettek. A térképen hiába is keresné az ember, az útról is csak kis része látszik. A 11-es pályán elindulva, rögtön az elején, a nagy lejtőn megengedve, az első elágazást a 10-es felé ki- és elhagyva, amikor az út balra fordulna, na ott irány egyenesen, vagy kicsit jobbra be az erdőbe. Néhol kicsit meredek és sűrű, de közben olyan természetes ugratókkal és hatalmas hóval, ami hihetetlen jó játszótérré alakítja az egészet.
Mindehhez a legmeredekebb részen átjutva, egy az útról is látható tisztás, ahol ideális a hely egy kisebb és egy méretesebb kicker építéséhez. Nem is hagyták ki a fiúk, már korábban megépítettek a képen látható két kidobót. Mindkettő min. 45 fokos érkezővel, ami teljesen érintetlen volt. Álom. Mivel addigra feltámadt a szél és a csúcson igen csak Delta érzés volt már kiszállásnál, meg persze a lábam is kezdett befáradni, (hiába tényleg kell neki a pihenő, vagy több edzés?) már csak egy teljes kört mentem ugyan ezen az útvonalon. Utána inkább egy jó órát már csak itt töltöttem helyben, ugrás, visszaséta programmal. Sajnos még mindig elég béna vagyok rá kell jöjjek, de legalább próbálkozhattam. Egyenes ugrásokkal és grabekkel már nincs olyan nagy gond de a forgásokból inkább méretes taknyolások lettek. Szerencsére büntetés nélkül, az elég vastag hó megvédett. A játék végére a kezdődő sötétedés figyelmeztetett, hihetetlen hogy fél négykor már elkezdtek romlani a látási viszonyok :(
Amikor a helyi fiúkhoz csapódtam, azért még persze megfogadtam, hogyha máskor nem, de a végén biztos, hogy nem a normál úton megyek le.

A korábban már említett, a Hocheggerlift bal felén lévő érintetlen rész lett ismét a cél. Ekkor már majdnem orkán erejű volt a szél a csúcson (de érdekes, bármerre lefelé indulva ebből elég hamar semmit sem lehetett érezni), úgyhogy vicces volt eljutni a beszállásig, néha fel-, felborított a szél, a jegesre fagyott vastag hóban pedig jópofa üregekben tűnhetett el időnként az ember fél lába, akár combtőig is. A kezem pillanatok alatt érzéketlenre fagyott a fotózgatás közben, de megérte, lenyűgöző volt a felhők mögött néhol kibukkanó nap ellenfényében a havas, szélfútta táj. Ezek a képek nem adják vissza annyira, de régen láttam ilyen szépet.
Most inkább tovább gyalogoltam, el, még messzebb a felvonótól, hogy elérjem azt a ritkásabb részt amit már korábban is kinéztem, de először elvétettem. Ez a séta min. 20 perc volt a fotózással együtt, de nem volt hiába való. Ahogy elindultam lefelé a gerincről, a szél rögtön sokat enyhült, a fák közé érve teljesen meg is szűnt. Elsőre megint benéztem az utat, séta vissza, egy lukkal odébb. No de onnan! Már megint csak ezért is megérte volna magában az egész út :D A felvonóról már betájoltam, hogy az első alkalommal kár volt megijedni és az erdei utat választani, ott ahol az erdei útra tértem áll egy magasles, attól lejtés irányban még jobbra kell tartani, ott lesz a lényeg. A magasles hamar láthatóvá vált fentről, tudtam, hogy most jó helyen vagyok, próbáltam még pár fotót készíteni, a hóból kiálló apró kis fém keresztekről (csapdák jelei?) és a rengeteg állatnyomról, de nem sikerültek jól, majd szegény öreg 6600 is ismét megadta magát, úgyhogy most már tényleg jöhetett a zavartalan élvezkedés. :D
Kezdődött egy gyors miniugrató építéssel a magasles mellett húzódó erdei út aljában. Annak segítségével a szögesdrót akadály leküzdése után egy igazán jókora, teljesen ideális lejtésű és porhóval fedett érintetlen részre érkeztem, ez volt a korona a napon. Még két hasonló, de kisebb részt találtam az út eléréséig, persze volt közben kis erdei séta is, nem összefüggőek a tisztások, de oda se neki, jobbnál jobb ugratók, tökéletes hó, mi kell még!?
Erősen gondolkodtam még a visszasétán a legjobb részeknél, de sajnos annyira sötétedett, hogy már csak szemüveg nélkül láttam rendesen. Tudni kell feladni! :D Így is tökéletes nap lett, rengeteg élménnyel!
Zárásként csak annyit, hogy ez a leírás lehet kicsit elfogult, de tartsátok szem előtt, hogy az akkori viszonyokhoz igazodik! Ha nincsenek ilyen hóviszonyok, a bár gyönyörű helyeken futó, de nem túl széles erdei utak snowborddal nem biztos, hogy ilyen élményt nyújtanak. Ez egy nagyon jó kis nyugodt, családias hely, de szerintem csak nagy hóval fog igazán felejthetetlent nyújtani!
Csak a több helyütt fagyott hó miatt 10/7 ennek a csúszásnak. Visszatérés? Tutti.