Az idei szezon csúcsa, Lackenhof am Ötscher

Ahogy lesz egy kis időm, befejezem két korábbi túra leírását és ezt is, de addig is javaslom mindenkinek, hogy most utazzon Alsó-Ausztriába csúszni, az Ötscher és környéke, Hochkar, Hinterstoder, Mariazell rég nem látott, óriási tömegű havat kapott.
Elöljáróban csak annyit, hogy 11 órára sikerült egyáltalán a pályához jutnunk és a tűzoltók egész nap próbálták kiásni a falut a hóból, több-kevesebb sikerrel.
Sajnos a telefonom ismét elfelejtettem feltölteni, csak pár képet sikerült magam készíteni még a felfele úton, ezek viszont nem adjak vissza az igazi hó méretet, talán majd Ricsiék képei, ha megkapom őket.


Iszonyat jó csúszás volt; még, még, még!!!

Folyt.köv.

Akkor folytatom :D
Hárman vágtunk neki az útnak, Tomi, Ricsi és jómagam. Nagy bizakodással, kb. 5 óra felé indultunk el, "végül is ez csak kb. 400km, 9-re kényelmesen ott leszünk" jelszóval. A megelőző napokban végig figyeltük a hó helyzetet, biztosak voltunk benne, hogy most nagyon jó hóviszonyok közé érkezünk. Bejött, de ezt azért nem gondoltuk volna :D

Az útvonal (Google Maps)
Az Ötschert a Hochkarnal leírt módon közelítheted meg a legkönnyebben. Gamingot elhagyva erősen emelkedni fog az út, majd komolyan el is kezd kanyarogni. Amint felértél az emelkedőn egy hosszabb, kiszélesedő egyenes szakasz következik, itt fogsz látni balra egy fogadót és rögtön mögötte, szintén a baloldalon az Ötscherre vezető elágazást, amelyet jobb oldalon jól látható tábla is jelez. Ez a 71-es út, ezen haladj tovább, az első nagyobb, balos elágazásban is, majd kicsit később szintén balra tarts tovább. E két utóbbi balos fordulót esetleg elvétheted, olyan hóviszonyok között melyet most mi is megcsodálhattunk, úgyhogy figyelj! A táblák ugyan jelzik az irányt, de csak ha éppen láthatóak a hótól. :D Az óriás hóban most igen csak oda kellett figyelni, pedig nem először jártam erre, de még az emlékképekre is nehezebb volt hagyatkozni, a több méteres hó falak teljesen átfestették a képet. Lackenhofba beérve szintén érdemes a felvonónál kialakított parkolók felé behajtani, ez szintén balra lesz, menj egészen a szokásos kék-fehér 'P'-vel jelzett területekig.

Ez így alap esetben nem is lenne túl bonyolult, de az érkezésünk előtt lehullott rengeteg fehér áldás kicsit átrendezte a dolgokat. A 25-ös útról lehajtva, a faluig vezető kb.11 kilométeres, többször emelkedő, majd lefelé tartó úton már csak azon imádkoztunk, hogy lehetőleg az előttünk haladók ne álljanak meg a következő emelkedő előtt, szerettünk volna megspórolni egy hóláncszerelést bemelegítésnek.
Nem jött össze. Ráadásul mindezt már a céltól pár száz méterre kellett előadnunk és természetesen úgy, hogy a lehető legrosszabb helyen elakadva, összevissza járkáló teherautók, traktorok, buszok közt, az igen csak elkeskenyült csupa hő útkereszteződés tövében. Vicces volt. :D Legalábbis így utólag. Már itt észre kellett vennünk, hogy a sógorok minden eddigi tapasztalatunkkal szemben, most egyáltalán nem állnak a helyzet magaslatán, óriási a fejetlenség. Ez nem csak azért volt meglepő, mert mégis csak Ausztriában lennénk, vagy mi a szösz, hanem mert maga a havazás már napokkal érkezésünk előtt megkezdődött és tartott még ezen a napon is folyamatosan, tehát annyira nem érhette őket váratlanul. Talán a megjósolt és egy nappal később meg is valósult jó időre vártak? Nem akartak addig felesleges munkát végezni? Minden esetre érkezésünkkor traktorok, hókotrók, óriás billencsek és tűzoltók hada dolgozott az út, a parkolók és a háztetők hó mentesítésén.
A fejetlenség leginkább abból volt érezhető, hogy mindenki azt csinált amit akart. Mehettünk ahova tetszett, senki nem irányított igazán sehova. Volt ugyan pár legyezgető ember, de ők is inkább önkéntesek, ilyen esetekre és persze csak ott ténykedtek, ahol amúgy is értelem szerű volt mit kell cselekedni. Ennek persze meg is lett az eredménye, a leghátsó parkolót már majdnem elérve, előttünk két busszal, mögöttünk négy másik autóval megrekedtünk, se előre, se hátra. Ekkor már megfelelően ideges is lettem, par méterre a felvonótól, ekkora hó mindenhol, mi meg itt veszteglünk! Ááááá! Én már a láncszerelést megelőző egyik negyedórás várakozásnál átöltöztem az autóban, jobb híján Ricsiék is neki láttak. Idő közben a buszokról mindenki elment szépen csúszkálni. Már kezdtem és is Ricsi unszolására hajlani a felé, hogy magam is elindulok a pályára, de ez nem lett volna valami bajtársias dolog, és szerencsére közben előkerült egy szervezkedő hölgy is, akinek utasításait követve, a mögöttünk állókkal egyetemben visszatolattunk, majd felhajtottunk a falu hátsó felvonóknál elterülő részére vezető útra, hogy a lent még épp elférő buszok félreparkolása után a tűzoltók és a teherautók ki tudjanak jönni. Ismételt több perces várakozás után még tovább tereltek bennünket felfelé az úton, már látszott, hogy az előző manőver nem azért volt, hogy bejuthassunk a lenti parkolóba, hanem hogy mindannyian elkerüljünk az útról. Ekkor volt elég, Ricsinek mondtam, hogy akkor, nosza, irány felfelé az úton, reméltem, hogy lesz valami kiálló, ahol le tudunk parkolni. A hátsó résznél még sosem voltam autóval, fogalmam sem volt hova vezet az út, de nagyon reméltem, hogy legalább egy pár négyzetméteres terület lesz, ahol ott tudjuk hagyni az autót. Szerencsénk volt. Az első elágazás elég szélesnek tűnt, Ricsi rendesen rátolta az audi orrát a kis kiállóban összegyűlt hókupacokra, így már esélyesnek tűnt, hogy a helyi erők nem fogják elvitetni az autót, simán elfért akár egy teherautó is mellettünk. Nem is szórakoztunk tovább, a fiúk gyorsan befejezték a félbe maradt öltözködést, összeraktuk a hátizsákot - amire normál esetben nincs szükség, hisz könnyedén le lehet csúszni a felvonók aljában lévő parkolókhoz, de most nem volt kedvünk átsétálgatni a falun - és már húztunk, akarom mondani csúsztunk is a felvonókhoz. Szó szerint, mert deszkán egyszerűbb volt lejutni az amúgy aszfaltozott úton. Még pár perc várakozás a 11 órás jegyek értékesítésének megkezdéséig (ez mindig odaver, miééééééért kell?) és már mehettünk is végre fel a középállomásra. Felnőtt jegyár 11-től 27.50+2(csipkártya kaució)EUR.
Kishátizsák ledob és már irány is a Kleiner-Ötscher teteje. Végre, végre, végre! Óriási élvezkedés, már az első körben is! Sajnos a látótávolság csak a pálya felétől nem 0, de így is hatalmas élmény a helyenként fél méternél is mélyebb, teljesen por hó. A második kör már a Grosser-Ötscherre menő felvonó alatt talált bennünket, maradtunk is itt egész addig, amíg csak teljesen össze nem szántottuk.
Az innen levezető piros pálya nem volt nyitva lavina veszély miatt, de nem is mentünk volna arra szerintem, akkora volt a hó, hogy kellett a feketével jelölt pálya mellett húzódó rész meredeksége ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen az elindulásra egy-egy esés után. Ez volt nálam az év csúszásainak eddigi fénypontja, ez igazi szűzhavazás volt! Csak az itt sem épp ideálisnak mondható látási viszonyok zavartak be egy kicsit, de másra nem lehetett panasz. A hó méretéről csak annyit, hogy amikor sikerült bekavarnom egy kisebb lejtésű részre és ott elesnem, a kb. 20-30 méterre lévő, kezelt pályarész elérése röpke 15 perces erőlködéssel sikerült csak! Vicces látvány volt, hogy a kettes ülős felvonó indulásánál úgy kellett árkot ásni, ahhoz, hogy egyáltalán meg tudjanak fordulni az ülőkék. Az állomásnál fekvő lapos tetejű hütte tetejét mindenki fotózta, a rajta dolgozó háziak náluknál magasabb havat próbáltak lelapátolni róla, emlékezetes látvány volt.
Fél kettő felé visszamentünk a Kleiner-Ötscher alá, gyors kajálás, azután hajrá tovább! A maradék időben már maradtunk itt, egész pályazárásig természetesen és bár már eltűntek az érintetlen részek, de a méretes hó még így is tökéletes szórakozás volt. Nem akarom tovább ragozni az élményt, remélem a képek és a Ricsi kis videója valamennyit megmutat belőle, igazán természetesen ott kellett volna lenni hozzá.
Hamar véget ért a nap, de még így is rendesen megfáradtunk, azt hiszem mindannyian.
Távozásnál még kaptunk egy kis jutalmat a nem túl jó helyen történt parkolásért, a hó eltakarítók szépen körbe kotorták az autót, persze befelé. Azért pár perces deszkás lapátolással kiástuk, majd szép nyugodt készülődés után végül elindultunk lefelé a hegyről. A falu szélén még lánc le, azután már megállás csak itthon.
Szuper hó, az év csúszása nálam, csak a nehéz megközelítés és a nagyobb részt nulla látótávolság miatt 10/9 ennek a napnak.

És végül a kis demó videó a hó mennyiségről...