Kis szervezkedéssel ugyan az elején, de aztán mégis úgy alakult, hogy én is inkább külön autóval mentem, így nem kellett sietni, rekordot semmi képen nem döntve, szép nyugodtan érkeztem meg estefelé a Ridehouse-Rupertingbe.
Az útvonal (Google Maps)
Minimum két útvonal közül választhatsz, az egyik kicsit gyorsabb, mert végig autópályán visz, a másik picit ugyan kilométerben rövidebb, de több részen falvakon át vezet. Kinek-kinek ízlése szerint, Zazával jót vitáztunk erről :D, én még mindig azt javaslom mindenkinek, ha gyorsabban szeretne haladni, ne adj Isten, még néha túl is lépi a sebességkorlátozást az autópályán, akkor mindenképp az elsőt válassza. Mindenesetre itt a részletes leírás a második verzióról is, érdemes tanulmányozni ezt is, hiszen az útvonalak a vége felé már teljesen egybe esnek, magának a háznak a megközelítéséhez mindenkép nagy segítség. Ha a nagy házban van szállásod, akkor szintén a Rupertinghez megadott linket nyisd meg, ott megtalálod annak is a pontos leírását.
A tavaszi táborban, nagy örömömre, több helyet is megnéztünk, aminek nagyon örültem, mert előtte még sosem jártam a régióban és már régen meg szerettem volna nézni a helyet. Idén "csak" a Planai-on voltunk végig Zaza javaslatára, ahogy mondta "fullos a park itt is", igaza volt. A régióról érdemes tudni, hogy óriási, főleg ha beleszámítod azokat a helyeket is, amelyekre ugyan nem mind tudsz átcsúszni, de a nem épp olcsó bérlet viszont szintén érvényes. Ez a négy hegy, a Hauser Kaibling, a Palanai, a Hochwurzen, a Reiteralm és a Dachstein gleccser is. A több napos bérletekkel itt is jobban jársz természetesen, itt találsz segítséget a bérletárak kikalkulálásához.
Szerencsések voltunk, mielőtt érkeztünk és szinte minden nap, legtöbbször ráadásul esténként esett valamennyi friss hó, ami nagyon kellett a pályáknak, alatta nagyon látszott a korábbi enyhe idő hatása. Az első három napban a legtöbbet a parkban voltunk, tényleg szuper, jól kezelt, a hóviszonyokhoz képest tökéletes parkot raktak össze a helyi shaperek, respect! A parkot az interaktív térkép alapján könnyen megtalálod, csak kapcsold be a "Sport&Fun gombot" és már látszik is a fél-cső rajzocskával jelzett park a Planai csúcsa alatt jobbra. A statikus térképen a 8-as pályán, a J jelű felvonó mellett találod.Petit, akit nem annyira izgat a park és Csapeket kivéve, akinek műtött térde még nem tökéletes, mindenki keményen csapatta a szereket. A lányok is kitettek magukért, teljes tisztelet!
Az első nap még nem nagyon volt látótávolság, esett a hó és sokat voltunk felhőben, de aztán ránk mosolygott a szerencse és a nap, már készülhettek jó kis videók, amelyeken este jókat röhögtünk. Jó visszanézni ezeket, a senhorság alap feltételeit, nyújtott lábas slide, kalimpálós ugrások, többször simán teljesítettük, ezzel nem volt gond :D. A szórakoztatás mellett sokat segít a hibák feltárásában is, videózzon, aki teheti, nagy segítség a fejlődéshez! Végre volt idő több napot egymás után vasakon tölteni, jó lenne még, mert, és ezzel tudom, hogy nem mondok sok újat, csak így lehet fejlődni! Az idei évben végre többször tudtam parkba is menni, kicsit ráállni a szerek használatára, biztos vagyok benne, hogy ezt jövőre is folytatom majd, mert már látszik valami fejlődés is :D. Remélem később Janitól valahogy megkapom a videó anyagot, akkor majd felteszek filmet is a próbálkozásokról. Nekem legjobban Jani frontside boardslide és 270 frontside boardslide-ja a C boxon, Zaza backside boardslide to switch backside boardslide-ja a tört-boxon, valamint Süvi boardslide kombinációi a dupla tört-boxon tetszettek a legjobban, szuper volt velük csúszni, mint náladnál jobbakkal mindig, sokat lehet tanulni, ellesni! Full respect Gyuszi bá'-nak, a tiszta backside boardslideokért, tanítani való (nem hiába no, a kis Sziginek volt honnan lesni és inspirációt, segítséget kapni)!
A harmadik napra, ahogyan az minden statisztika szerint is így szokott történni, elkezdtük már tördelni magunkat, nekem sikerült begyűjtenem egy mellest és egy vállast, ami már biztossá tette, hogy másnap pihenés következik. A csapat is a pihenésre szavazott, de a többség inkább csak a házban lazított. Szerencsére Detty és barátja Patrik, aki erősen kilógott a senior csapatból, hiszen freeski-elő és bizony szemtelenül fiatal ;), viszont igazi életművész és nagyon jó fej, szóval ők is szerettek volna fürdőben lazítani, így nem kellett egyedül mennem. A három órás jegy először úgy tűnt nem is lesz kihasználva, de bizony az utolsó percekben estünk csak ki az ajtón, nagyon jól esett a lazítás. A fürdő szauna része itt is, legnagyobb örömömre, külön bademaister-rel rendelkezik, aki pillanatok alatt, finoman, de határozottan rendre utasít mindenkit, aki nem megfelelően használja a szaunát, értsd nem tartja be például a minimum elvárható, megfelelő törölköző használatot. Természetesen a legtöbben nem botránkoznak meg azon sem, hogy itt bizony Ádám-kosztümben folyik a pihenés. Kivéve, persze pár magyart, akik pedofíliáról, magamutogatásról és hasonló dolgokról szóló okoskodását volt szerencsém végig hallgatni! Szóval még vagy 10-20 év mire ennek a kultúrája is rendben lesz minden fejben nálunk is, hmmm :( Borzasztóan kellett ez a kis pihenő, szuper volt! Másnapra, nagy örömünkre, ígéretes mennyiségű hó esett, a pályára felérve mindenki a freeride-ra szavazott, már indultunk is. Sajnos badar módon, az extra széles állásra és teljesen középre állított deszkát nem kezdtem rögtön átszerelni, így az egyik felvonónál, mikor az összevissza bukdácsolás után végre utolértem a többieket, megbeszéltem velük, hogy én most szerelni fogok, menjenek. A kölcsön kapott és a kezelőtől kért csavarhúzóval sem sikerült sajnos a keményen meghúzott csavarokat meglazítani, óriási káromkodások közepette indultam vissza a Mitterhausalmlift-től, a Planai nagy felvonó tetejénél hagyott zsákhoz, a saját eszközért. Egy órába került átszerelni és megjárni az utat oda-vissza, de legalább elhoztam a zsákot, a későbbiekben nagyon jól esett, hogy ihattam, nem bántam meg. 
Visszaérve, felfelé haladva a Mitterhausalmlift baloldali csákányos felvonóján, már láttam, hogy a többiekkel igen csak egyre jár az agyunk, ők is a felvonó bal oldalán levő 11-es pálya mögött lévő, felvonóval nem rendelkező, de épp ezért érintetlen hegyen sétálnak felfelé, egy aránylag hosszúnak tűnő freeride reményében. Próbáltam kilépni, de esélytelen voltam még így is, hogy már javarészt ki volt taposva az út. Legalább negyed óra volt az általuk végül megtett út, kb. feléig jutni. El is határoztam, hogy ebben a körben nem megyek fel végig, a közepe körül is voltak ígéretes szakaszok, majd onnan becsúszok utánuk. A kinézett rész beszállásánál találkoztam Dettyvel, aki már nem követte tovább a fiúkat a magasabb részekre, együtt csúsztunk le erről a részről. A végre jól beállított deszkával igazi jutalomjáték volt, óriási kurjongatások közepette, méreteseket ugrálva csúsztam el az erdős szakaszig, ahonnan vissza lehetett még térni a pályára a felvonóhoz. Dettynek ez volt az első ilyen komolyabb szűzhavazásos élménye, először elakadt párszor, de aztán ráérzett és már jött ő is, ahogy kell. Bár a fiúk előttünk kicsivel értek a felvonóhoz, nem vártak meg minket, ismét nagyra nőtt a távolság, a következő körben sem sikerült utolérni őket. Detty még egy gyaloglást bevállalt, de az utolsó kört már egyedül tettem meg, az időt figyelve nem volt biztos, hogy bele fog férni még egy, így elhatároztam, hogy olyan magasra megyek, amilyenre csak tudok, megpróbálok még több érintetlen részt nyerni.
Komolyabb séta volt, de megérte. Ugyan nem mentem olyan magasra, mint amennyire terveztem, mert eléggé megfáradtam a most már csapás nélküli új út kitaposásában és megelőző pár felfelé "sétában", de így is nyertem egy jó kis érintetlen szakaszt, ez volt a nap csúcspontja, rettenetesen élveztem. Ezután inkább elindultunk a többiek után, akik akkor már a parkban csapatták.Már az előző napokban is éreztem, hogy fáj a torkom, de a nagy séták közbeni leizzadás és a ruha, leginkább a nyakrész ki-be takargatás végképp betett, estére meglehetősen rosszul éreztem magam. Bár kaptam neocitránt, és egy aszpirint is beszedtem, sajnos reggelre sem éreztem magam a csúcson, úgy döntöttem inkább hazaindulok. A nagyházban Szigipapának sikerült eladnia a bérletemet, így végre azt sem buktam el, gyorsan átvittem nekik, és már nyomtam is a gázt hazafelé.
A csapat nagyon jó volt, szerencsére az égiek is kedveztek, szuper pihenés és szórakozás lett ez a pár nap, igaz még egy freeride napot szívesen bevállaltam volna betegség nélkül, de mindent összevetve ez a túra simán 10/7. Jövőre folyt. köv.!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése