Az útvonal Google maps
A Stuhlecknél leírtakat kövesd egész végig, de ne hajts le az S6-ról, menj tovább, kb. 40km múlva térj le jobbra, a Kapfenberg kijáratnál. Kapfengergig a (B)116-os utat kövesd, Mariazell felé. Mariazell jó támpont, ahol nincs Aflenz kitáblázva, ott a Mariazell felirat segít majd. Kapfenbergben figyeld a (B)20, Mariazell illetve Aflenz táblákat, végig finoman jobbra kell tartani. Ez egy aránylag hosszúnak tűnő szakasz, legalábbis időben biztosan, a hirtelen besűrűsödő városi forgalom, majd a keskeny kanyargós 20-as útszakasz miatt, de csak nyugodtan, innen már nincs messze a pálya. Az Aflenz táblák a cél előtt már mindenhol kint vannak, jó szokás szerint a zöld színű, a sípályát jelölő jelzések is, keresd azokat. Négy parkoló van egymás felett, a kettes és hármas közvetlenül a kassza és egyben a pályákra felvivő lift tövében.
Mi a hármasban parkoltunk, nagy örömünkre látszott, hogy itt aznap nem lesz tömeg. :D A kasszánál sem volt senki és épp a kasszában sem, így vártam pár percet közvetlen a pénztárablak előtt. Épp mikor megérkezett a kasszás néni odaért egy idősebb német úr és egy fiatalabb lány, se szó, se beszéd egyszerűen elém állt és már kérte is a jegyet. Nem hittem el a látványt! Először is, szinte be kellett fúrja magát elém, mert elég közel álltam az ablakhoz, épp nyitottam a szám a jegy kérésére, alig fért oda, de valahogy csak bearaszolt. Másodszor, senki nem volt rajtunk kívül a sorban! No mindegy, ilyen is van. Ráhagytam, nem hiszem, hogy el kell rontani egy ilyen jónak ígérkező napot, rögtön az elején egy kiadós ordítozással. Simán kinevettem fennhangon, persze nem vette a lapot, csak nézett rám üveges tekintettel. Legyen neked. Sajnos ennél nagyobb gond volt, hogy épp nem lehetett fizetni kártyával és nálam összesen húsz-egynéhány euró volt csak kp-ban. Szerencsére Ati hozott eleget, így ki tudott segíteni, köszi Ati.
A térképen és a weben található fotók alapján is látszott, hogy ide érdemes kishátizsákkal felmenni, ugyan van egy keskeny, egészen a parkolóig visszavezető hegyi út lefelé, de az csak azért, hogy ne kelljen felvonóval lejönni, a lényeges részek a hegy felsőrészén vannak.
A felvonó, már lentről is jól látszott, igen komolyat emelkedik, majd 800 métert a Bürgeralmig. Felfelé nem győztünk álmélkodni, a táj egyre szebb és szebb lett, ahogy tűntek elő a környező hegyek a gyönyörű, egyre napsütésesebb időben. Emelkedés közben egyre kevesebb lett a felhő, felérve teljesen föléjük kerültünk, biztosítva volt a beígért napos időjárás. 
A középállomásra érve meglepetésként ért bennünket a liftből kiszállásnál hirtelen jövő, komoly lejtésű kivezető, amit csak az utolsó pillanatban látsz meg. A hátizsák csak félvállra vetve, sima kiszállásra gondoltunk, ennek megfelelően nem is siettünk túlságosan, így sikerült roham kiszállást produkálni és a kapkodásban a hátizsákot beakasztani a felvonó ülésébe, így az tovább akart utazni még egy kört, amikor mi kicsúsztunk. A kezelő résen volt, felvonó stop és zsák kiszabadítás következett. Elég burleszkszerű lehetett, de mindenki megúszta, a zsák is maradt velünk, mehettünk tovább. Felérve lenyűgöző látvány fogadott bennünket. Ahogyan a képekről is látszott, itt végre kiszélesedik a terep, felvonók, pályák mindenfelé. A térkép korábbi tanulmányozásánál már eldőlt, hogy a nap nagy részét a 2, 3 és 4-es jelű pályák körüli részen fogjuk tölteni, így is lett. A 'B' jelű felvonóval gyorsan emelkedtünk egyet, hogy az 5-ös rövid pályán átcsússzunk az 'F' ülőshöz. Itt hagytuk a zsákot egész napra, tökéletes kiinduló pontnak bizonyult a teljes terep felderítéséhez. 
Ez a felvonó visz fel a legmagasabb pontra, a Schönleiten 1810 méteres csúcsára, ahonnan érdemes körbenézni és fotózni a tájat. 
Az ülős felvonó alatt közvetlenül, balra látható, a szerintem már csak műemlék, de tökéletes állapotban megőrzött öreg, csákányos felvonó. Most először láttam ilyen öreg szerkezetet, melyen bizony, és ez csak akkor tudatosult bennünk, annak idején fából készült még a csákányos rész! Pár kör erejéig az 'F' és 'G' pályák közötti részt próbáltuk összekarcolni, szigorúan csak pályán kívül! :D Tehettük nyugodtan, ahogy az a parkolóban is látható volt, valóban igen kevesen voltak. Lehet, hogy csak az oszrák sí-szünet előtti utolsó, ráadásul pénteki nap okán, de mindegy is, így még nagyobb élmény volt az egész nap. Szél csak a csúcsok közelében volt, délre az is majdnem teljesen elállt, a napsütés egész végig kitartott, tökéletes időt kaptunk ismét. Egyedül a hó minősége nem volt az álomhoz közeli, előző nap kellett volna jönnünk, de hát két öreg már nem bírja pihenés nélkül! ;) A két éjszakai fagy és szél sajnos éreztette hatását, a pár centi előző esti friss hóval sem volt már a klippitzihez hasonló puha, porhó a legtöbb részen, itt jóval keményebbek voltak az érintetlen részek is. Azért így sem panaszkodhatunk, kicsit több energiával, de itt is érintetlen részeket vehettünk birtokba majd egész nap. Pár kör után átcsúsztunk a csákányos, 'G' felvonóhoz, megnézni a mögötte és mellette húzódó részeket. Rövid időn belül ez lett a kedvenc részünk, 
teljesen érintetlen, gyönyörű erdős részeket találtunk, csak a kiszáradni nem akarás szakította meg a játékot. Egy óra felé tartottunk egy fél órás szünetet, evés-ivás, majd vissza a 'jáccóra'. Sajnos 2 óra felé már kezdtünk megfáradni, talán a sok csákányozás, talán a kevesebb pihenés miatt. Fél 3-kor úgy döntöttünk, iszunk és pihenünk újra egy kicsit, majd felderítjük az addig hanyagolt 1-essel jelölt, szerteágazó pályarendszert, aztán lassan indulás lefelé. Elsőre nem találtuk meg a jobb részeket és úgy láttuk indulhatunk is. Visszamentünk a zsákért, Ati bevállalta a lefelé hordozást, így én még élvezkedhettem. A második körben aztán sikerült a jobb részt választani, még egészen az '1'-es pálya teteje is, de lejjebb az erdős részen aztán végképp tele volt érintetlen, néha térdig érő puha, paplanos szakaszokkal. Hiába, az erdő kiváló védelem, ez korábban is eszünkbe juthatott volna. Nagyon sajnáltam otthagyni, szívesen mentem volna még pár kört, de Ati teljesen megkészült ;) Mivel tudtam, hogy még vár ránk egy kis 'megpróbáltatás', nem ágáltam, elindultunk lefelé. 
Biztos voltam benne, hogy nem lesz rövid a lemenet, de azért ilyen hosszúra én sem számítottam. :D Talán a leghosszabb erdei sí-út, amit eddig láttam. Viszont meg kell hagyni nagyon szép. Gyönyörű kilátás végig, érdekes kis kanyonok a sziklafalba vésve, nagyon hangulatos az egész. Az út egyben szánkópálya is, ezt később a térképen is konstatálhattuk, úgyhogy nem érdemes száguldozni. Bárhol találkozhattok útközben, lécek, deszkák nélküli emberekkel, vagy a nem túl széles úton pihenő, napvégére megfáradt csúszkálókkal, szóval ésszel!
Rendesen megfáradva, picivel 4 után értünk vissza az autóhoz. Kényelmesen öltözhettünk, végre nem volt az a komoly fagy, hogy autóban kelljen öltözni, szép komótosan, még így is 16:35-ös indulást produkáltunk, sima hazajutással.
Ez a hely is nagyon belopta magát a szívembe, amint újra megfelelőek lesznek a hóviszonyok egész biztosan ismét jövünk! Csak a nem teljesen 'álom' hóviszonyok miatt 10/7 ennek a szuper napnak!
Mivel nem sikerült még megtalálnom, hogyan kell videót normálisan pozícionálni, így ide a végére szúrom be a 'G' felvonó tetején készített kis felvételt a fentről elénk tárult látképről, nem túl jó minőség, de a lényeget szerintem jól mutatja, nagyon szép hely ez is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése