Chopok, Jasna

Ez nem lesz túl hosszú bejegyzés, mint ahogy az élmény sem volt túl maradandó. Amilyen sok élményt okozott korábban Jasna, annyira sok csalódást a szép lassan véget érő idényben. A többi területhez hasonlóan Szlovákia sem részesült túl sok fehér áldásban januárban, lásd a csorba-tavi túránkat, de februárban már azért esett ott is valamennyi, mi viszont minden próbálkozásnál valahogy rossz tempóban érkeztünk és csak a csúnya arcát láthattuk a területnek. Pedig milyen szép élményeink voltak a korábbi években!

Az útvonal (Google Maps)

Az indulás előtti este még volt esély valamennyi új hóra, azért bizakodtunk, de közelítve már nem fűztünk sok reményt a dologhoz. Minden olvadt, óriási sártenger mindenhol.
Most szembesültünk először azzal, amit a szomszédok ebben az idényben keményen megtapasztaltak, a korábbi alkalmakhoz képest szinte egy lélek sincs. Még buszozni sem kellett, nem érkeztünk túl korán, de még így is fel lehetett menni autóval és még parkolót is találtunk az alsó parkolónál, igaz már csak az út mentén. A látogatók többsége lengyel, akiknél valószínűleg akkor volt a sí szünet. Az árak nagyon elszálltak az euró bevezetésével, így nem csodálom a megcsappant látogató létszámot. A szolgáltatások nem változtak, igaz a távolság nem nagy, de az útviszonyok miatt ennyi idő alatt simán eljuthatsz osztrák terepekre, ugyan ennyi vagy még olcsóbb bérletárért, és persze, picit távolabb van kilométerben, de ugyan ilyen távolságra az élményekben, a kiszolgálásban.
Egyetlen egy, legalábbis számomra, új dolgot láttam, végre van mindkét oldalra érvényes bérlet. A jelenlegi árakat itt láthatjátok.
A pálya állapota rettenetes volt, csak a legfelső részeken javított valamennyit az este lehullott hó, a Luková kiszállásánál visoznt gyönyörű látvány fogadott bennünket.
Lefelé indulva sajnos hamar kiderült, ez a vékony réteg csak veszélyesebbé teszi a csúszást, az alatta többször durván jeges részeken. Lefelé haladva egyre jobban olvadt az egész, a Vyhliadka melletti kedvenc részünkön ráadásul újra üzemel az évek óta hanyagolt felvonő, na még ez is; bár sok élmény úgy sem lett volna, a felvonó mellé érve szinte már beleragadtunk a vizes hórétegbe, egy szenvedés volt. Egyetlen egy dolog mentette meg a napunkat, hogy a funpark még használható maradt és így kiélvezkedhettük magunkat Ricsivel. Nem nagyon akarom tovább szídni az egészet, de amíg az első képen látható állapot nem lesz újra a Chopok valamelyik oldalán én biztos, hogy inkább hazai vagy osztrák pályákra megyek, nektek is csak ezt tudom javasolni.