Külön élmény a szobák talajába beépített üveglapok, melyeken kicsik és nagyok örömére mindig beleshetsz a ház aljában kialakított karámok életébe, most is voltak kis bárányok! :D Ursula és Michael nagyon kedvesek, a németen kívül angolul is beszélnek. A megszokottnál jóval korábbi szervezkedés ellenére vagy talán épp azért, kisebb személycserék után ugyan, de végül is az előre lefoglalt 11 főből 10 összejött és ebből 7 el is indult szerda reggel Hochkar irányába, csoda! :D (Hárman csak este jöttek utánunk). A hosszú hétvége most úgy alakult, hogy a vasárnap már nem esett bele, a szombat este már le volt foglalva előttünk, ezért indultunk szerdán, és mivel szerettünk volna a lehető legtöbbet csúszni és a többieket is sikerült rávenni a korai indulásra, már 12-kor a pályánál voltunk. Ebbe még belefért az alsó pénztárnál, a Huba által megrendelt kedvezményes bérletek körüli mizéria tisztázása is, szerencsére a pénztáros néni végül megértette, hogy 7db 4 napos és nem 4db 7 napos bérletet szeretnénk kapni. :D Legnagyobb szomorúságunkra eső fogadott bennünket, nem jó ómen. :( Azért nem ijedtünk meg, így is elcsúszkáltunk zárásig, de csak reménykedni tudtunk, hogy az eső éjszaka átmegy majd hóesésbe és másnapra nem egy teljesen szétázott, majd esetleg lefagyott, amúgy addig sem túl jó minőségű pályát látunk viszont.
Mivel a háziak vacsorát helyben nem készítenek, viszont kértük mint szolgáltatás, két lehetőség közül lehetett választani. A vacsorát a Gasthof Zum Hammerben, helyben fogyasztjuk, vagy felhozzák onnan a megbeszélt időpontra. A többség az első megoldást választotta, nem nagy kényelmetlenség, és így még egy kis pálinkázás, sörözés is belefért az estékbe. A közvetlenül az út mellet fekvő vendégházat már elég jól ismertük, tudtuk, hogy a koszttal nem lesz probléma, a háziak ott is igazi vendéglátók (persze Pistiék azért nem bízták a véletlenre a dolgot, minimum egy fél csirkefarm velük jött, igaz mindenki rájárt vacsora előtt! :). A koránkelés és a kis délutáni mozgás hamar elfárasztotta a csapatot, korán ágyba bújtunk. Nem mindenkinek volt teljesen pihentető az éjszaka, Atiék kaptak egy éjjel 1 órás ébresztőt a csapat akkor érkező tagjaitól. Az idő közben szinte folyamatosan szakadó hó megtréfálta a többieket. A Ferienstadl Hammerau ház a Gasthof Zum Hammerrel ellentétben nem a főút mellett fekszik, hanem onnan kb. 600 méterre, egy keskeny kis hegyi úton keresztül közelíthető meg, ami bizony már kicsit komolyabb havazásnál is hóláncot követel. Szerencsére azért gond nélkül megérkezett végül mindenki, a reggelinél már együtt volt a teljes csapat. Az égiek úgy nézett ki mégis csak kedvelnek bennünket, a valószínűleg majd egész éjjel tartó havazás jó pár centis havat ígért a pályára, már alig vártam, hogy felérjünk. Most nem volt baj az újonnan csatlakozottak bérleteivel, egész emberi időben pályán volt a társaság. Szuper nap következett, volt lehetőség kis szűzhavazásra, a park is tökéletes állapotba került, a shaper-ek kiváló munkát végeztek, minden elismerés nekik.
Szép időben, tökéletes körülmények között csúszhattunk egész nap. Sajnos nem sejtettük, hogy ez a nap lesz az egyetlen ilyen tökéletes a négyből. Másnapra megjött a snow-forecast által megjósolt irdatlan szél. Természetesen ismét felvonó korlátozásokkal és a legnagyobb problémaként, a szél miatt tükörre jegesedő pályákkal. A korábbi meleg idő miatt felázott pálya a havazás előtt kemény jéggé fagyott, az előző napi porhó pedig órák alatt teljesen eltűnt a felszínéről. A többiek mar kora délután feladták, ráadásul szegény Zsuzsi is megsérült a térdén, én azért kitartottam végig, két okból is, reménykedtem, hogy enyhül valamennyit a szél és így már biztos voltam, hogy másnap, a korábban tervezettel ellentétben már fel sem jövök (szalagavatóra kellett hazasietnem). Szerencsém volt, az utolsó egy, másfél óra még élvezhető lett, elindultak a felvonók is, így meg tudtam látogatni pár helyet, ahol tudtam, hogy ilyenkor jó kis hó párna keletkezik, a szél azokra a helyekre gyűjti a havat. A park használhatatlanná vált, minden tükör jeges lett, a két big-air is lezárásra került, nem véletlenül. Péntek estére újra keményen esni kezdett az eső, fent azért szerencsére havazott, Atival meg is néztük, és bizony a nem túl jó állapotú táli gumikkal nem is sikerült teljesem feljutnunk, ez viszont ígéretes volt a következő napra.
Reggel még úgy gondoltam azért mégis csak felmegyek pár órára, hátha elég hó esett ismét, de mivel a csapat csak jóval 10 után ért fel, és látszott, ez koránt sem akkora hó, mint 2 nappal előtte,így inkább elköszöntem. Még megpróbáltam eladni Zsuzsiék és az én egész napos bérletemet, de amikor rám akarták hívni a rendőrséget letettem a további próbálkozásról, haza indultam. Nem is tudtam, hogy ez ennyire tiltott dolog, most legalább ezt is megtudtam. Az érdekes, hogy korábban ebből nem volt bajunk sosem, érdekes szabály, no, mindegy.
Három nap alatt az összes időjárás típust sikerült megtapasztalnunk, vegyes érzésekkel tartottam haza, még most is nehéz korrekt értékelést adni, legyen középút, 10/5 ennek a túrának. Sajnálom, hogy Hochkar idén nem tudja a korábbi évek sok, maradéktalan örömet nyújtó arcát mutatni. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése