Mi Gáborral kettesben utaztunk, mert a többiek vidám kis csapapata aznap már előre láthatóan nem lett volna képes a lejtőkön sok mindenre, az útközben várhatóan elfogyasztott tetemes mennyiségű alkoholtól, mi pedig még csúszni akartunk szombaton is. Gábor meghullásodott előző este és én sem voltam topon, így aránylag későn indultunk útnak.
Az útvonal (Google maps)
Az útvonal végig egybeesik a Turrachnál leírtakkal, a Turracherhöche pont útba esik, rajta keresztül vezet a jó kis kacskaringós, komoly emelkedőkkel és lejtőkkel megspékelt, igazi hegyi út. Ha áthajtottál a Turracherhöchén, akkor komoly lejtőre készülj és figyeld az útjelző táblákat, nem lehet eltéveszteni a Turracherhöchétől kb 15km.-re lévő jobb oldali elágazást, a B88-as útra, Bad Kleinkirchheim felé. Innen már csak kb. 6 km és megérkeztél.
Mivel elég későn indultunk, így gyors tárgyalás után úgy döntöttünk első nap nem megyünk egyből a végcélhoz, Gábor úgy sem látta még Turrachot, ezért azt a fél napot ott fogjuk elcsúszkálni. Gyors készülődés és 12:05-kor már ültünk is bele a Kornockbahn felvonóba. Hó továbbra sem volt sehol, de legalább gyönyörű időnk lett ismét, végig verőfényes napsütésben élvezkedhettünk. A pár ott töltött óra alatt sikerült bejárni szinte az összes jobb részt, kiélvezhettük a csodás kilátást a csúcsokról. Gábor negyed négyre megfáradt rendesen, inkább átsétált a tavon, vissza az autóhoz, én úgy döntöttem a visszacsúszást választom, ami jó kis kör, felvonókkal föl, csúszás le többször. Persze elvétettem az egyiket és mivel már nem volt biztos, hogy leérek az összes visszajutáshoz szükséges felvonó aljába, inkább visszamentem a kiinduláshoz és végül én is a tavi sétát választottam. Bad Kleinkirchheim innen már nem nagy távolság, úgyhogy nem nagyon öltözködtünk, csak cipőt vettem a vezetéshez és már indultunk is a szállásra. Már alig vártuk, hogy odaérjünk, és fejest ugorhassunk a medencékbe, ellazulhassunk a szaunákban, hisz mint a helység neve is mutatja fürdő városba igyekeztünk. A szállást megtalálni nem sikerült túl könnyen, de végül legyőztük az akadályt, 6 órakor már a Römerbad fürdőben öltözködtünk, még mindig csak kettesben, a többiek inkább már vacsorázni indultak. Mivel esti jegy csak 7 órától van, így 2 órás jegyet vettünk, ami kicsit borsos szerintem, ha jól emlékszem ~20 EUR/fő. A fürdő nagyon szép és kulturált, számtalan, különböző, római nevű szauna kamrával, de csak egy komolyabb (és csak 32 fokos) medencével rendelkezik. Gyerekeknek és hűtőzésre természetesen azért külön medencék vannak. Ami nagyon tetszett, hogy bár koedukált az egész fürdő, itt senki sincs elfoglalva a másik meztelenségével, mindenki lazítani jön, végre egy szál semmiben lehetett szaunázni, kár, hogy nálunk ez még nincs így :(
A fürdő után farkaséhesen óriás vacsora következett, ahol összefutottunk egy kedves Holland párral, akikkel együtt állapíthattuk meg, hogy a császármorzsa itt is kiváló desszert :D
A szállásra visszaérve végre összejött majdnem a teljes társaság, a fiúk épp javában gyógyították magukat a helyi csapolt sörrel az egész napos vidámság és a délutáni szieszta után. Letettem volna a nagy-esküt, hogy másnap reggel nem lesznek ott a reggelinél, de becsületükre legyen mondva, egész emberi időben felkeltek. Persze az hozzánk képest azért elég későn volt, mikor mi befejeztük a reggelit, ők akkor kezdtek összegyűlni, így hát ismét külön indultunk a pályára, mondván úgyis találkozunk napközben. Ebből nem sok lett, mert náluk a többség síelő volt és inkább a meredekebb, több piros és fekete pályával rendelkező északi oldalt választották, amelynek felvonói amúgy közelebb is voltak a szállásunkhoz, mely a Kaiserburggal szemben lévő hegyoldalban volt, teljes kilátással a Kaiserburgbahnra és a világkupa pályájára.
A térképen minden közelinek látszik, de ez a hely azért jóval nagyobb az eddig megszokottaknál, jellemző például, hogy a szállásunktól a legközelebbi felvonó legalább 20 perc séta lett volna. Nem a sétát választottuk, már csak azért sem, mert inkább a déli oldalon lévő pályákat szerettük volna kipróbálni, több kék pályát láttunk rajta, szélesebbnek, jobban csúszhatónak tűnt. Később be is bizonyosodott, jól választottunk. A Sonnwiesenbahn parkolójáig mentünk autóval, amelyet elsőre elvétettünk, mert a térkép kicsit csalóka és első ránézésre úgy tűnik minden az út baloldalán lesz, de nem, az út melyen haladsz nem kanyarodik jobbra, hanem egyenesen átvezet az észak-dél irányú, nem túlságosan kihangsúlyozott völgyön keresztül, így a Sonnwiesenbahn már jobbra esik, majdnem szemben a Maibrunnbahnnal. Szinte az egész napot ezen a részen töltöttük, majd minden részét megnéztük, csak a Brunnach leghátsó része maradt ki. Sajnos dél felé már nem élvezhettük tovább a déli oldal előnyeit, csúnyán beborult, majd kemény szél is kerekedett. Gábor végre ráérzett a nagyobb sebességgel haladás közbeni gyorsabb élváltásokra, kezdte élvezni a dolgot, főleg mikor kiszúrtam egy teljesen érintetlen nagyobb részt és először végre kipróbálhatta milyen is szűzhóban haladni. A terület nem véletlenül volt érintetlen, kb. 5-10 perc sétával járt minden siklás végül, de megérte szerintem. Nem volt komoly mély hó, így azért volt benne sikerélménye, jó is, hogy így alakult, végre vigyorgott rendesen, még fülig behavazódós esések után is :D Egy teázással megszakítva, kb. 1/2 3-ig nyomtuk, majd elindultunk lefelé. Könnyen megtaláltuk a visszautat, rövidebb is volt mint gondoltuk, 3 előtt már az autónál voltunk. Gyors energia utánpótlás és már indultunk is volna vissza, hogy megnézzük az eddig kihagyott északi oldalt, de a rövid üldögélés megtörte Gábor addigi lelkesedését, hiába unszoltam, Ő már inkább az autóban maradt. Mivel én már eldöntöttem, hogy este hazaindulok, szerettem volna minél több részt megnézni. A pici alagúton, az út alatt átsétálva, egy kis tányéros felvonóval percek alatt eljutottam a Maibrunnbahn aljához, majd azzal a Mainbrunn Alm tetejére. Ezek valóban igen hosszú pályák, főleg nap végére, úgyhogy jó pár pihenővel jutottam vissza ismét a Maibrunnbahn aljába. Eredetileg úgy terveztem még átcsúszok megnézni a Kaiserburgot is, időben épp belefért volna, de persze elvétettem az átcsúszást, így aztán mentem még egy kört. Ezúttal már a felvonóból először is kinézett, a meredekebb részeket kikerülő keskeny, kék pályát vettem célba, ott is inkább az erdős részeket, melyek a kis út kacskaringói között voltak. Nem gondoltam volna, hogy a nap végére még kurjongatni fogok :D, szuper, néhol 40-50 cm-es, érintetlen hóban csúszhattam a fák között, persze vigyázni kellett, itt már elég meredek a hegy és kicsit sűrűbben vannak a fák, de így is brutál jó befejezése lett a napnak.Sajnos nem adatott most sem meg az igazi nagy hó, a 3 hét majdnem teljes hószünet a pályáknak sem tett túl jót, de látszott, hogy azért ez is kiváló hely lehet megfelelő hóviszonyok esetén (de ügye melyik hely nem?)
Kellően megfáradva, felvonó zárás után értem vissza Gáborhoz a parkolóba. Gyors fürdés a szálláson, azzal se kelljen már az éjszakai hazaérkezés után bajlódni, érzékeny búcsú, majd indulás haza. Benzintakarékos, filmnézős tempó hazáig, éjjel egy órai érkezés, hulla fáradtság, de megérte azt kell mondjam, ismét egy remek helyet láttam. Nem túl jó hó viszonyok, de a csapat, a szép idő, a szuper kis flash-ek, a fürdőzés, egybevéve megérdemel egy 10/5-ös értékelést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése